A méltóság és a kölcsönös tisztelet jellemzi mindazokat, akiknek egy multietnikus és multikulturális társadalmi környezetben a békés együttélés érdekében sikerült és sikerül leküzdeniük bármilyen politikai akadályt. Nem utolsósorban a többségnek mindig megértéssel és tisztelettel kell viszonyulnia a kisebbséghez a területi vagy társadalmi berendezkedés valamennyi szintjén, biztosítva az állampolgárok nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kinyilvánítását és fejlesztését, az egyenlőség és diszkriminációmentesség elve alapján.”

Szép szavak, csak kiderült: nincs mögöttük tartalom. Vagy inkább tartás.

Az új prefektus folytatta dicstelen elődei kurzusát, s bírságot rótt ki Sepsiszentgyörgy polgármesterére, mivel „azt választotta, hogy újból megszegje a törvényt, ahogy az előző évek mindegyikében tette (amiért meg is büntették)”, és a magyar nemzeti ünnep alkalmával nem egyenlő számban díszítette fel a megyeszékhelyet Románia és Magyarország zászlóival, ahogy ezt a törvény előírja. Az intézmény tegnapi közleményének hangvétele ráadásul elég ízléstelen is. A kormánymegbízott a békés együttélésről is papol, miközben a koronavírus-járvánnyal riogat.

Az bántja a prefektust, mint elődeit is, hogy Antal Árpád polgármester piros-fehér-zöld zászlókkal díszítette fel a várost. Megjegyezzük, zászlók csak a főtéren voltak, kettő egy-egy lámpaoszlopon, a belvárosban nemzeti színű szívek, másutt kokárdák. A hatósági magyarázat most is ugyanaz, mint korábban: nemzeti ünnepünk alkalmából jogunk van Magyarország zászlaját kitűzni, de ugyanannyit meg kell jeleníteni Románia zászlajából is.

Itt szusszanjunk meg egy pillanatra, és tisztázzuk a helyzetet. A jogszabály állami lobogókról beszél, miközben itt nemzeti zászlókról van szó. Van, ahol az állami és nemzeti zászló különbözik. Általában az állami lobogón megjelenik az ország címere, a nemzetén nem. De Magyarország és a magyar nemzet zászlaja egyforma, ugyanúgy, mint Románia és a román nemzet zászlaja is. A három egyenlő szélességű, piros, fehér és zöld vízszintes sávból álló zászló tehát egyaránt lehet a magyar állam és a magyar nemzet jelképe. Esetünkben egyértelműen a magyar nemzet jelképeként tűzték ki, hiszen március 15-e nemzeti ünnep, a világ magyarsága ünnepli. Mégis a prefektusok – bárhogy is hívják őket, bármely párt színeiben uralgó miniszterelnök nevezte ki – azt szajkózzák, hogy idegen állam jelképét tűzzük ki, s nincs mellettük ugyanannyi román állami zászló.

A nemzeti ünnep olyan kitüntetett nap, amelyen egy ország vagy egy nép nemzeti összetartozását ünnepli. Idén testben nem ünnepelhetett a magyar nemzet együtt, s a vezetők igyekeztek legalább jelképek szintjén megmutatni: vagyunk. Hisz március 15-e az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emlékére az összmagyarság nemzeti ünnepe.

Iulian-Constantin Todor a tisztelet teljes hiányáról tanúskodik, amikor magyar nemzeti ünnepünk alkalmával üldözi nemzeti jelképeink használatát. Ráadásul ellentmond önmagának, vagyis inkább beköszönő szép szavainak, melyek szerint biztosítani kell „az állampolgárok nemzeti, kulturális, nyelvi és vallási identitásának kinyilvánítását és fejlesztését”. Tehát az új prefektus megbukott a próbán.