Íme a Nethuszár válaszai
Beindult, mi több, dübörög az SZNT által a nemzeti régiók létrehozásáért indított aláírásgyűjtés, amit a Nethuszár is felvállalt, ahogy akkor írtuk, és tartjuk most is: az első olyan erdélyi kezdeményezés, amely a modern világ kihívásaira racionális választ próbál adni. Ebből adódik az, hogy ezt a közkeletű, főként a magyarországi médiában terjedő félreértést el kell oszlatunk: ezek az aláírások NEM Székelyföld autonómiájáról szólnak, hanem ennél sokkal többről van szó, és nemcsak Székelyföld, hanem minden régió, főleg a fejlődésben megrekedt, szegényebb régiók is érintettek.
Románia jelenlegi területi-adminisztratív felosztása – röviden összefoglalva – a következő: központi kormány és annak intézményei (Bukarest), megyék (szám szerint 41, plusz Bukarest) – ez jelenti ma Romániát. Ami az uniós pénzek odaítélésének módszertanát jelenti, ez a felosztás elavult, nem megfelelő, és ennek negatív hatásait mindannyian a saját bőrünkön érezzük. Nem véletlen, hogy 2011-ben, Traian Băsescu elnöksége idején már felmerült (mi több, nagy vita is kerekedett belőle), hogy az országot át kell szervezni. Akkor hat szupermegyéről írtak, ami a magyarok szempontjából végzetes lett volna. A parlamenti pártok harca miatt ez végül nem sikerült, de a közeljövőben vélhetően stabil parlamenti többséget szerző NLP, ha egyelőre óvatosan is, de jelezte már, hogy ismét hozzányúlnak ehhez a kérdéshez, azaz kezdődik újra a regionalizálás körüli román politikai játék, amelyben, ha mi jól játszunk, hosszú-hosszú időre bebiztosíthatjuk a magyarok lakta települések – nem feltétlenül csak Székelyföldiek! – gazdasági függetlenségét!
Most is vannak régiók Romániában,akkor nem mindegy?
Nem! Sőt, nagyon nem! Románia esetében a régió megnevezés csak formaság – a különböző fejlesztési régiók semmiféle területi-adminisztratív besorolást nem jelentenek a jog szempontjából. Sőt, a jelenlegi fejlesztési régiók még csak nem is jogi személyiségek: ezek a különböző megyei tanácsok és helyi önkormányzatok nem kormányzati szervekbe (NGO) való tömörüléséből jöttek létre – a cél az volt, hogy majd több uniós forrást hívhatnak le. Az eredményt mindannyian láthatjuk. Románia az utolsó utáni országok között is az utolsó, ami az uniós pénzek lehívását jelenti. A jelenlegi fejlesztési régiók tehát – önálló jogi személyiség híján – képtelenek betölteni szerepüket, miközben a megyei tanácsok, helyi önkormányzatok által felügyelt területek annyira kevés lakosságszámmal bírnak, hogy a nagyobb fejlesztésekre nem is pályázhatnak.
De most is vannak uniós pénzek...
Tulajdonképpen csak a helyi polgármestereken, helyi tanácsosokon múlik, hogy miként élnek az uniós lehetőségekkel, ami a gazdasági fejlődés különböző ritmusának a konzerválása – ezért láthatunk ma olyasmiket, hogy Gyergyóremete község zakatol, fejlődik, míg Gyergyószentmiklóson a mai napig fűtési gondok vannak. Vagy fordítva: Csíkszereda megmozdult, de a tőle alig pár tíz kilométerre található világháborús temetője miatt mindannyiunk által ismert Úzvölgye falu a mai napig áram és vezetékes víz nélkül tengődik.
Székelyföld különben sem egy erős gazdasági-ipari központ, a befektetési lehetőségek száma viszonylag korlátozott, így a két és fél megyén (Maros egy része, Hargita és Kovászna) átívelő fejlesztések (úthálózat, vasútak, ivóvíz- és szennyvízhálózatok, folyószabályozás, környezetvédelem stb.) előtt ott áll akadályként a román bürokrácia. Ezek a területek a Központi Fejlesztési Régióhoz tartoznak Szeben, Brassó és Fehér megyével együtt, amelyek már csak földrajzi elhelyezkedésüknél vagy méretüknél fogva is mérföldekkel nagyobb előnnyel indulnak a pályázatokon. Hogy értsük: Szeben és Brassó megye lakossága több, mint a teljes Székelyföld népessége, jelenleg azonban egyazon uniós régión belül osztoznak a magyar megyékkel, és ennek a régiónak még jogi személyisége sincs – értjük már? 250 ezer feletti népességszámmal Brassó és Nagyszeben a maga közel 170 ezres lakkosságával együttesen több, mint a teljes Székelyföld lakosságának fele!
És akkor még nem beszéltünk a NUTS-ról!
A statisztikai célú területi egységek közös nómenklatúrája (NUTS) az EU szempontjai szerinti területi felosztást is jelent, amelynek célja, hogy a különböző tagállamok, régiók fejlettségi fokát viszonylag egységes módszertan szerint lehessen megállapítani. (Bár a hangsúly a viszonylagos kifejezésen van, a NUTS mutatói azért elég ritkán tévednek!) A NUTS által mért fejlettségi index (a NUTS által meghatározott területen az egy főre jutó GDP) azért fontos, mert ennek alapján szabják meg a maximálisan megpályázható összegek nagyságát. A rendszerben van logika, mert amennyiben egy NUTS-egység úgy használja uniós forrásait, hogy eléri a fejlettség egy bizonyos fokát, akkor nem túl igazságos, hogy a továbbiakban is ugyanannyi pénzt kapjon, mint előtte, míg a szegényebb régiók számára alig vagy egyáltalán nem emelkednek az összegek. Ilyen NUTS-helyzetre jó példa Budapest vagy Bukarest, amelyek lakosságszámuk alapján a NUTS3-ba tartoznak, fejlettségük pedig elérte azt a szintet, amikor már kevesebb pénzt irányoznak elő számukra.
Románia és a NUTS
A NUTS de jure nem jelent önálló régiót a tagállamon belül, a régiós határokat maga a tagállam jelöli ki, de mégiscsak beszédes, hogy egy tagállamra hogyan tekint a NUTS – főleg, ha ismerjük az illető tagállamon belüli eltéréseket, sajátosságokat. Romániát pedig ismerjük. Íme, a NUTS szempontjából mi így nézünk ki:
NUTS1 – a makrórégiók – négy makrórégió van országunkban, és Erdélyt, amennyiben a Bánsággal együtt értjük, akkor ez ketté is vágja: míg az erdélyi megyék a NUTS1-ben tömörülnek, igaz, két külön alcsoportra osztva, addig Arad és Temes megye a NUTS4-be soroltatott be. Íme:
RO1 Egyes makrorégió: RO11 Északnyugat: RO111 Bihar megye, RO112 Beszterce-Naszód megye, RO113 Kolozs megye, RO114 Máramaros megye, RO115 Szatmár megye, RO116 Szilágy megye. RO12 Központi makrorégió: RO121 Fehér megye, RO122 Brassó megye, RO123 Kovászna megye, RO124 Hargita megye, RO125 Maros megye, RO126 Szeben megye.
Aligha kell tudósnak lenni ahhoz, hogy észrevegyük: az egy akolba sorolt megyék közötti különbség óriási, és uniós csatlakozásunk óta ez csak tovább nőtt, így értelemszerűen ez a területi felosztás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. (Ez az oka, amiért a politika is hozzá akar nyúlni a kérdéshez!) A RO12 NUTS-alcsoportba tartozik a Központi Fejlesztési Régió, ahová a magyar megyék is. Azt a kérdést fel sem kell tennünk, hogy létezik-e különbség Szeben és Kézdivásárhely között. Vagy Udvarhely és Gyulafehérvár között. A kérdés azért is adekvát, mert a következő szint, a NUTS2 az, amelyik a régiókat nézi. Romániában önálló jogi személyiség nélküli régiók vannak, a magyar megyék a Központi Régióhoz tartoznak (Hargita, Maros, Kovászna, Szeben, Fehér és Brassó megye) – így egy NUTS2-statisztikában szintén nem a valóságnak megfelelően jelenik meg Székelyföld fejlettségi indexe, ugyanis a régió saját adatait torzítják Brassó és Nagyszeben, de újabban Gyulafehérvár adatai is, ahogy a sikertörténetnek számító, szintén Fehér megyei Maroscsüged. A NUTS-területeket egyébként a lakosságszámhoz igazítják, a demográfiai előírások valahogy így néznek ki: NUTS1 – 3 milliótól 7 millióig, NUTS2 – 800 ezertől 3 millióig, NUTS 3 – 150 ezertől 800 ezerig.
Akkor a NUTS csal?
Nem a NUTS csal, hanem a román területi felosztás – olyan régióba soroltak be, amelynek fejlettségi indexe eleve magasabb volt, mint Székelyföldé, s amelynek további tagjai földrajzi, gazdasági lehetőségek terén messze jobban álltak, mint a székely települések, így könnyebben ki tudták harapni maguknak az uniós pénzeket. Ad absurdum: amikor Gyulafehérvár, Szeben, Brassó eléri a fejlettség egy olyan szintjét, hogy már csökkennek az általuk megpályázható összegek, ez a NUTS2-be tartozó Központi Régiót is érinti, így az uniós statisztikában előállhat egy olyan helyzet, amikor azért kap Székelyföld kevesebb pénzt, mert túlfejlett. Ez azért nem valószínű, hogy megtörténik, a NUTS3 (a NUTS legalsó, utolsó alcsoportja) a helyi önkormányzati egységeket méri, így a különbség észrevehető lenne, de akkor is – regionális szinten Székelyföld jár pórul, ha nem sikerül önálló régiót alkotnia. Igen, az aláírásgyűjtés erről szól!
A jelenlegi Központi Régión belül mi porszemnek számítunk – a nagyobb fejlesztésekre a Régió pályázhat(na) (az sem egyszerűen, hiszen nem jogi személyiség…), őalattuk vannak a megyei tanácsok és a polgármesterek, helyi önkormányzatok; ez utóbbiak a helyi önkormányzat szervei, így önállóan nem pályázhatnak nagyívű fejlesztésekre, két megye vagy két város közös fellépése pedig bürokratikus, hosszadalmas, és nem is mindig kecsegtet sikerrel. A NUTS2-be viszont Székelyföld demográfiai, földrajzi, gazdasági és minden szempontból simán belefér!
Akkor önálló régióként több uniós forráshoz jutna Székelyföld?
Így van! De nemcsak Székelyföld! Bár azt az európai polgári kezdeményezést, amelynek megerősítésére egymillió aláírás szükséges, a Székely Nemzeti Tanács indította el, amit a kezdeményezés megcéloz, az minden olyan régiónak kedvez, ahol a tagállamban élő kisebbségek többséget vagy jelentős arányt tesznek ki. Ilyenformán a Bihar, Szilágy és Kolozs megye egyes részein tömbben élő magyarok Kalotaszegi régiójának ugyanúgy előny ez, mint a székelyeknek. Hasonlóképp előnyös helyzetet kínál a partiumi magyaroknak, Felvidéken pedig a Csallóköznek, Szerbia uniós csatlakozása esetén a délvidékiek eleve jobb helyzetből indulhatnak stb. Mi több, a kezdeményezés új impulzust adhat az unió szintjén az utóbbi években megrekedt regionalizálási politikák továbbgondolásának, ami amúgy a maastrichti szerződés egyik alapgondolata volt mindaddig, amíg a tagállamok mohósága felül nem írta. A kezdeményezés, bár nemzeti régiókért küzd, nem feltétlenül jelent etnikai kérdést: a régiók uniós szintű erősödése minden régió számára hatalmas lépést jelentene!
Ezt a románok úgysem fogják megengedni…
Ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt mindannyian tudjuk, olyan, hogy „románok”, nem létezik. Vannak ilyenek is, olyanok is, és jelen kezdeményezésnek meglepően sok román támogatója is akad, főleg, ha jobban megismerik. Ilyen például a marosvásárhelyi IT-szektorban vállalkozó Dan Mașca (a szintén helyi Szabad Emberek Pártja – POL – elnöke is egyben), aki pro bono készítette el a nemzetiregiok.eu honlapot a Székely Nemzeti Tanácsnak. Dan Mașca nem titkolt célja, hogy pártjával a helyi autonómiát erősítse, Erdély Bukaresttől való fiskális elkülönülését erősítse, megvalósítsa. A közeljövőben várható, a román belpolitikában zajló regionalizálási vitában ne feledkezzünk meg a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) román nemzetiségű lektoráról, Radu Barnáról se, aki már 2011-ben terjedelmes interjúban hívta fel a románok figyelmét arra, hogy az ország számára a spanyol-olasz modell lenne a járható út. Nem kerülte meg a székely autonómia kényesnek számító kérdését sem, s erről úgy vélekedett, hogy az elsősorban gazdasági fejlődést jelent, és végképp nem a baszk mintájú szeparatista törekvést. Ebben a nemsokára újrainduló regionalizálási vitában pedig alapos támasz lehet a sikerre vitt európai polgári kezdeményezés!
Aki alá szeretné írni, a nemzetiregiok.eu oldalon megteheti.
Felcser V. Örs (nethuszar.ro)
