A számok ugyan pontosan jelzik e kór burjánzását, mégsem többek statisztikai adatoknál. Egyrészt, mert minden eset mögött egy ember, egy élethelyzet, a betegségével szembesülőnek és hozzátartozóinak félelme húzódik, másrészt, mert valójában nem is ismerjük a fertőzöttek pontos számát, annyit borítékolhatunk csupán, hogy az a hivatalos adatoknál magasabb. Egyrészt, mert ilyen a járvány természete – félezernél több fertőzöttel már az úgynevezett harmadik szakaszhoz, a tömeges fertőzés időszakához közelítünk –, másrészt az egyik ismert ok, a felelőtlen, hanyag magatartás miatt. E helyzetet a vörös zónákból tömegesen hazatérők is bonyolítják, és mivel több tízezer, hatóságilag házi vagy intézményes karanténba kényszerítendő emberrel szembesülnek, maguk az érintett hatóságok is emberfeletti küzdelemre kényszerülnek, fertőzésveszélynek kitettek, miként az előírásokra fütyülő hazaérkezők családtagjai, ismerősei is. Visszafogottan fogalmazva, ez a helyzet derűlátásra alig ad okot, ráadásul mindenkit megrettent az olaszországi és a spanyolországi példa, s megmutatja, hová vezet a könnyelműség.

Nem véletlen, hogy tegnap újra megszólalt Klaus Iohannis államfő, figyelmeztetve, hogy amennyiben a helyzet azt kívánja, az eddigieknél még komolyabb korlátozások következnek. A szigorítás ugyanis már inkább szükségszerűség, mint puszta lehetőség, s noha egy cseperedő demokráciában furcsán hangzik, de ma már össz­társadalmi érdek, hogy minél hamarabb, minél szigorúbb intézkedésekkel próbálják megfékezni valamelyest a fertőzés terjedését. Mert továbbra is népes a felelőtlenek csoportja – ide nem csupán a kevésbé képzett, közösségeikkel alig törődő emberek sorolhatók, hanem tanult, felvilágosultabbnak vélt, e helyzetben mégis primitív magatartást tanúsítók is –, akiket sem a törvény szigora, sem az elrettentő büntetések nem gondolkodtatnak el. És e társadalmi réteg esetében az óvatosságra vonatkozó kérés, a józan hangú érvelés már kevés. Iohannis tegnap egyébként újra kérlelte a lakosságot: viselkedjenek felelősséggel, „e hihetetlenül nehéz időszakban” vigyázzanak az idősekre, mert kritikus hetek következnek, a harc elhúzódik.

Tekintve a járvány folyamatának jól ismert görbéit, jó lenne az utolsó pillanatban mégis észhez térni, jó lenne, ha mindenki komolyan venné ezt a példátlan veszélyhelyzetet. Nem azért, mert valaki ezt mondja, hanem önmagunkért. Azért, mert az eddigi, közvetlen közelünkben érzékelhető történések is arra utalnak, hogy ez az érzéketlen, feladatát mesteri közönnyel teljesítő vírus azokat is kíméletlenül megkörnyékezheti, akik óvakodnának tőle. Mert a „korona” nem válogat és semmire sincs tekintettel, csupán létezik. Tartsuk távol!