„Mivel az egynyári és balkonnövények ültetése tavasszal történik, március, április és május elején, mi ebben az időszakban bonyolítjuk le éves forgalmunk 60–70 százalékát” – fogalmazott a vállalkozó. A többi pedig a nyári szezonra tehető. Jelenleg a Sepsiszentgyörgy melletti kertészetben mintegy másfél millió cserepes növény várja a vásárlót, s még körülbelül ennyit kellene előállítanunk a nyári szezonra – mondta Rendi Ferenc –, ez mintegy 100 kamionnyi áru, ami – ha egymás után állnak a szállítók – legalább két kilométeres sort eredményezne. Ám egy hét alatt, amióta bekeményített a koronavírus, a kertészet helyzete drámaivá vált. A nagy megrendelők ugyanis – főként az áruházláncok – sorra mondják vissza a szerződéseket, holott a cég az összes pénzét ezek teljesítésébe fektette. Márpedig a termelésünk 95 százaléka az áruházláncoknak megy – fogalmazott a vállalkozó. Arra a kérdésre, hogy a szerződésekben volt-e biztonsági elem, amely arra kötelezné az áruházláncokat, hogy mindenképpen átvegyék a korábban leszerződött árut, a vállalkozó így fogalmazott: olyan áruházlánc nincsen, amelynek ők ilyen feltételt szabhatnának. A szerződés általában egyirányú, ebben az összefüggésben csak a beszállítónak vannak kötelezettségei. Ezt persze korántsem panaszként mondja, hiszen eddig ilyen gond soha nem merült fel. A vállalkozó egyébként úgy tudja: például Németországban van olyan, hogy karanténbiztosítás, ám itt ez eddig soha nem merült fel. S mivel meglehetősen szűk, specializált ágazatról van szó, az országban nincs is az ilyen jellegű kertészeteknek érdekvédelmi szervezete, még tanácsot sem tud senki adni – fogalmazott Rendi Ferenc, aki szerint a virágkertészek még a mezőgazdaságon belül is mostohagyermekek, mert más ágazatokat, például a paradicsomtermesztést támogatják, őket azonban nem.

A Daliánál gyakorlatilag leáll a termelés, annyit tudnak tenni, hogy a már megtermelt virágokat igyekeznek életben tartani, ami szintén nagyon nehéz, mert ezek nem végtermékek, csak a vásárlónál válnak azzá, a kiültetés után. A bizonytalanságot fokozza, hogy nem lehet tudni, mikor indul újra ez a piac, tervezni pedig képtelenség.

A termelés ugyanis hosszú folyamat, és a palánta elültetésétől az eladásig igen költséges is.

Hogy a gond még nagyobb legyen, nemrég a cégnél egy nagyobb fejlesztésbe is belefogtak, amelyre banki hitelt vettek fel.

„Meg kellett hoznunk egy nagyon-nagyon nehéz döntést – fogalmazott Rendi Ferenc –, dolgozóink nagy részét el kell bocsátanunk: hogyha a törvényes keretek közé a mi helyzetünk is besorolható, az alkalmazottakat elbocsátás helyett természetesen kényszerszabadságra küldjük. Ez jelenleg 54 alkalmazottat érint a 85-ből.” A megmaradt dolgozókkal igyekeznek más piaci rést kielégíteni, például megpróbálnak zöldségpalántákat, illetve zöldséget termelni, beindítják az online értékesítést is, de ez még csak terv, „kapaszkodás valamibe”.

Ha pedig a korlátozások még drasztikusabbak lesznek, és be kell szüntetni a munkát, egy hét alatt az egész állomány tönkremegy, az automatizált folyamatok mellett ugyanis az emberi munkára is szükség van. Hogy a teljes bezárás elkerülhető legyen, két részre osztották a csapatot, kéthetes váltásokban járnak dolgozni, ezen felül két mérnök egyáltalán nem jár be, hogyha mindkét csapattal kapcsolatban probléma merülne fel, még mindig legyen egy vészmegoldás.