Egy biztos, a koronavírus által elrendelt kényszervakáció hosszabb lesz néhány hétnél, és mivel az internetes tanítás meglehetősen hektikusan működik (már ahol működik, mert arra nézve egyáltalán nincs adat, hogy mi történik azokkal a diákokkal, akiknek otthon nincs számítógépük), a tévéiskola pedig csak a végzős évfolyamoknak szól, a tanév lezárása meglehetősen bizonytalanná válik. És ez nem csupán a nyolcadikos, illetve tizenkettedikes tanulók és szüleik gondja, hanem már a negyedikeseké is, hiszen számukra is kérdés, hogy ősztől ötödikben folytat­ják-e, vagy meg kell ismételniük az egész tanévet. Esetleg csak a második félévet, de azt is mikor és hogyan? A következő tanévben pedig a most nagycsoportos óvodások is belépnek az iskolákba, ez is okozhat bonyodalmakat, ha felborul a rend.

Márpedig felborulóban van, mert a kormány által fontolóra vett első változat – az évzárók és vizsgák jóval a járvány előtt leszögezett, szokásos határidőinek betartása – aligha megvalósítható. A nem végzős évfolyamok diákjai ugyan a következő tanév(ek)ben még bepótolhatják az elmaradt tananyagot, hiszen az óraszámcsökkentés miatt úgyis újra kell gondolni az egészet (és nem valamikor a bizonytalan jövőben, hanem már mostantól), a végzősöknek azonban vizsgázniuk kell, és elég nagy részüknek felvételizniük is. Nekik sem a tanév meglévő szerkezetéhez való ragaszkodás nem felel meg (hiszen épp a véghajrában, az utolsó hónapokban akadályozza őket a szükségállapot, az pedig a korábbi vagy későbbi években végzőkkel szemben lenne igazságtalan, ha valamiféle könnyített eljárásban esnének át a dolgokon), sem az év vagy a félév befagyasztása.

Megoldás az lenne, ha az évzárót, képességvizsgát, érettségit és az egyetemi felvételit is későbbre tolnák el, habár ez is meglehetősen nehéz feladat lenne, hiszen a pótvizsgákat, tanári versenyvizsgákat, iskolafelújításokat, egyszóval az egész nyári műsort át kellene szervezni. Tavaly még nem volt erre akarat – akkor azt javasolták a diákszövetségek, hogy kezdjék a tanévet szeptember elején, hogy a legnagyobb júniusi, júliusi kánikulában már vége legyen –, a minisztérium épp a pótvizsgákkal és katedraosztással hárított. Most azonban kénytelen lesz valamivel előállni, mégpedig hamarosan. A szükségállapot ugyan még legalább április végéig elhúzódik, de az otthonaikba zárt gyermekeknek és fiataloknak fel kell mutatni egy tanulási, felkészülési tervet, minél előbb, annál jobb. A kényszerszünet arra is lehetőséget ad a minisztériumnak, hogy átgondolja az elmúlt harminc év mulasztásait, és meghozza azokat a döntéseket, amelyek valódi, minőségi változáshoz vezetnek a hazai oktatásban. Mert ahhoz, hogy ne legyen több áldozati generáció, nem elég csak az idei végzősöknek összefércelni valami pót-félévet.