Persze jobb otthon maradni és elszigetelve élni, mint ahogy azt a villanyszerelő is mondta, hogy tudniillik hasznosabb az (el)szigetelés, mint az (el)földelés. Van, akik betartják a szabályokat, van akik nem. Van ahol betartják, és van ahol nem.

Sepsiszentgyörgyön a helyi rendőrség egyik autójából román és magyar nyelven arra szólították fel a lakosságot, hogy maradjon otthon. Most bűnvádi eljárás indult ismeretlen tettes ellen, mert a helyi rendőrséget a belügyminisztériumnak rendelték alá, és így nem kaphat utasítást a polgármesteri hivataloktól. Most a belügyminisztérium utasítására már szabad üzenni a város polgárainak. Nem tudni mi történik, ha a román himnuszt játszatták volna, ami immáron kötelező lett.

A rendelkezéseket különben sokan próbálják megszegni, és mindent elkövetnek, hogy kicselezzék a hatóságokat. Például, mivel a háziállatokat ki szabad vinni sétálni, került olyan személy, aki egy műanyag zacskóban vízben vitt egy halat, és azt állította, hogy háziállatát levegőzteti. Más az autóban sétáltatta macskáját lakásától 30 kilométerre. Legutóbb 32 papagájt és egy kutyát vitt egészségügyi sétára egy sucevai illető, aki ráadásul Olaszországból jött haza és karanténba kellett volna vonulnia, amit most sikerült elérnie és meg is büntették tettéért.

Állandóan azt halljuk, hogy tartsuk be egymástól a minimum másfél (van aki az mondja 2) méter távolságot. Nem tudni, mennyi hézag volt az utasok között abban a 21 személyes kisbuszban, amelyet Pertozsényben kaptak el, és amibe sikerült 36 személyt összezsúfolni. „Jótettéért” a sofőr 12 ezer lejes büntetést kapott. Ötletekben, a szükségállapot kicselezésére nincs hiány, de könyörgöm, ne éljenek azokkal (vissza)! Még az is megtörténhet, lesz, aki anyósát pórázon sétáltatva azt álltja, hogy viszi a kutyát levegőzni. (Ennek fordítottja is megtörténhet). Vasluiban egy férfi viszont nem akart haza menni, miután karanténban tartották. (A végén még mi is visszasírjuk a kényszerotthontartást.)

A DIGI 24 tévései Giurgiu megyében utánanéztek, hogy vidéken mi a helyzet a higiéniai szabályok és a kijárási tilalom betartásával. Volt, ahol az emberek vígan szekereztek, hogy – mint mondták –, kihasználják szabad idejüket. Igen csodálkoztak, hogy helyileg is saját felelősségükre kitöltött nyomtatványt szükséges felmutatni, amit viccnek véltek. Mások vállalták annak kockázatát, hogy netán vírussal is találkozhatnak. Volt, aki némi gyomnövényt akart a lovának szedni, különben is a személyazonosságija is nála volt. Akinek maszkot kellett volna viselnie, és nem tette, azt állította, bepárásodik tőle a szemüvege. Mikor valakire a riporter azzal próbált hatni, hogy saját érdeke ellen cselekszik, azt válaszolta, hogy csak egyszer hal meg, nem tízszer. A maszkviselés problémáját úgy oldotta meg egy megkérdezett, hogy szája elé tette fejkendőét és azt mondta ez az ő maszkja, amit majd kimos. Ez ugyebár egyes kórházakban is megtörténik, ahol a rendes maszkokat is kimossák és a fűtőtesten szárítják újrahasznosítás céljából. Aztán fokhagymát esznek, forralt cujkát isznak, és esetleg egy-egy teát. (Valaki azzal viccelődött a világhálón, hogy miután neki az orvos azt javasolta, igyon lefekvés előtt két pohár bort, azóta naponta többször is lefekszik). Bár a tévések nem kérdezték meg az érintetteket és a helyi rendőröket sem, hogy büntették-e meg a delikvenseket, én kíváncsi lennék rá. Az a gyanúm, nem, mert falusfelei esetleg móresre tanítanák a rend őreit egy ilyen lépésért. És az igazságszolgáltatás vajon felsősségre vonja-e a szabálytanakodókat vidéken, mint ahogy Szentgyörgyön tette?

Sokan lehetnek olyanok is, akiknek hirtelen sok szabad idő szakadt a nyakukba, és most aztán a köz érdekében hasznos munkára adják fejüket. Bákó megyében egy polgár beperelte a belügyminisztert, és azt kérte, hogy változtassa meg a kettes számú katonai rendelkezést úgy, hogy a hívek is tudjanak részt venni az istentiszteleteken, mert húsvét előtt így lenne ildomos. Azzal viszont egyet értene, hogy ajánlják a vírushordozóknak, tartózkodjanak a templomozástól.