Az egyik ilyen hiba az volt, hogy nem változtattak a koronavírus-járvány miatt egyedi helyzettel szembesülő kormány összetételén akkor, amikor az előrehozott választások légvára összeomlott. Maradt az az egészségügyi miniszter, akinek hitelét már korábban kikezdték a sajtó leleplezései, és akiről kiderült, hogy lehet rendkívül jó szívsebész, az egészségügyi vészhelyzetet azonban képtelen kezelni, így hát végül lemondott (lemondatták?). Nem változott az oktatási tárca vezetőjének személye, pedig regnálásának első két-három hónapjában már bizonyította: képtelen gyors, határozott döntéseket hozni és átsiklik a valós gondok fölött. Most sem hallhattunk tőle egyetlen, bizonytalanságot oszlató nyilatkozatot sem, a távoktatás ímmel-ámmal működik, s főként csak városon, nincs jövőbe mutató forgatókönyv, a vizsgák előtt álló nyolcadikosoknak és tizenkettedikeseknek fogalmuk sincs arról, mikor, hogyan mérettetnek meg, a miniszter asszonynak pedig minden kérdésre egyetlen válasza van: majd időben közölnek minden fontosat.

A legpikánsabb azonban mégis Marcel Vela belügyminiszter helyzete, aki almérnöki diplomával és egy névtelen lugosi egyetemen szerzett jogi oklevéllel irányítja a rendvédelmi szerveket. Első beiktatásakor csak mosolyogtunk, hogy papok seregével űzeti el a rossz szellemet az irodájából, melyben egykor Ceaușescu székelt. Úgy tűnik, sikertelenül, hisz mintha az egykori diktátor szelleme kísértene nacionalista felhangoktól cseppet sem mentes döntéseiben, felszólalásaiban. Mi volt egyik legfontosabb utasítása? Hétvégeken a rendőrségi autók hangszóróiból négyszer csendüljön fel Románia himnusza. Szükség is volt valami látványosra, mert az elmúlt időszak tapasztalata szerint a belügy részéről védelemre kevésbé, büntetésekre annál inkább számíthatunk.

Kis megyénkben látványosan megszaporodtak a betörések, rablások – a rendőrségi jelentésekben csak töredéke szerepel annak, amiről a közösségi oldalakon beszámolnak Sepsiszentgyörgy lakói –, a rendőrök pedig mintha sehol nem lennének. Időnkét egy-egy bandát lelepleznek, ám utcák, városrészek, falvak lakói élnek rettegésben. Annál nagyobb hévvel számolnak be a kirótt bírságokról, csak itt, nálunk, egy 200 ezres lélekszámú megyében 24 óra alatt 73 bírságot szabtak ki, összesen 88 ezer lejnyit, a csendőrség 26 személyt büntetett meg összesen 17 150 lej értékben. Büntetnek egyre tetemesebb összegekre mindenkit, boldog-boldogtalant, azt is, aki két utcával távolabb sétáltatja kutyáját, vagy egyszerűen csak félórányi levegőre szökött meg lakása fogságából. Minden bizonnyal nem önszorgalomból teszik ezt, hanem felsőbb utasításra, akárcsak ’89 előtt.

Őriznek és vétenek? Szükségállapotban, katonai rendeletek idején bármit szabad? Elfedhető nacionalista öntudattal a szakértelem? Úgy tűnik, Romániában igen.