Háromszáz körüli a számuk, legtöbben – száznyolcvannál többen! – a suceavai kórházban fertőződtek meg, de több fővárosi nagy kórházat is támad a vírus, mintegy ötven alkalmazottat meg is fertőzött már. Nagy és kisebb városok egyaránt érintettek, de a katonai kórházak személyzete sem kivétel. Az egészségügyi dolgozók aggodalma is érthető, elindult egy kisebb lemondási hullám is. Ez egy szűk réteget érintő jelenség, az orvosok, asszisztensek, ápolók nagy többsége a példátlanul nehéz körülmények ellenére is elkötelezetten állja az ostromot.

Ez persze nem jelenti azt, hogy ők nem félnének. Nem csupán a maguk, hanem családjaik egészsége miatt is aggódnak, hiszen a fertőzött betegek kezelése után sokan kényszerülnek arra, hogy családtagjaikhoz hazatérjenek. Ám állami kórházak sokaságából érkeztek jelzések: hiányos, gyenge vagy nem létező az egészségügyi személyzetnek szánt védőfelszerelés, s ez bizony nem csupán felháborító, hanem szégyenteljes és kimagyarázhatatlan is, hiszen az állam kötelessége lenne, hogy megfelelő védőöltözéket biztosítson. És ez önmagában még nem is elég, hiszen teljesen más munkamódszert kíván a védőöltözék, azt is meg kell tanulni szakszerűen használni.

Az is nyilvánvaló, hogy már hónapokkal ezelőtt meg lehetett volna kezdeni a felkészülést a körvonalazódó világjárványra. Iohannis és Orban azonban az előrehozott választások gondolatával játszadozott ahelyett, hogy a szó szerint nemzetbiztonsági kérdést jelentő problémát tekintette volna elsődlegesnek. A képviselőház egészségügyi bizottságának alelnöke, Emanuel Ungureanu (USR) tegnap is azt kifogásolta, hogy március végéig a romániai kórházak még nem kaptak pénzt az egészségügyi minisztériumtól védőfelszerelések beszerzésére, ami érthetetlen. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy számos állami kórházhoz magánvállalatoktól jelentős adományok érkeztek, ezzel próbálták pótolni, áthidalni a hiányt.

Borúlátóan nyilatkozott Alexandru Rafila orvosprofesszor, a Romániai Mikrobiológusok Társaságának elnöke, kijelentve, tart attól, hogy több romániai kórház is fertőzési góccá alakul, mert nem felelnek meg a szigorú járványtani követelményeknek. „Mioritikusnak” tartja azt a magatartást is, hogy a hatóságok hosszú időn át nem próbálták megelőzni a járványt, e tétlenség következményeit láthatjuk most. Ráadásul tudományágként szerinte mindeddig mostohagyermeknek számított a vírusok terjedésével is foglalkozó mikrobiológia, ahogy a járványtan is. Az országban mindössze kétszázötven járványtanász dolgozik, száznál többen a közegészségügyi igazgatóságoknál, a maradék pedig nem tudja lefedni a négyszáz kórház szükségleteit.

Mindezek tovább fokozzák a bizonytalanságot, ráadásul nem telik el úgy nap, hogy egészségügyi dolgozók ne kifogásolnák a védőöltözék hiányát. Ez teljes mértékben abszurd állapot, olyan, mintha egy hibbant hadvezér fegyvertelenül küldené csatába katonáit.