Naponta több száz új koronavírus-fertőzést igazolnak Romániában, és ma valószínűleg újabb küszöböt lép át a járvány: borítékolható, hogy a nap végére háromezernél több vírushordozó és száznál több elhalálozás áll majd a statisztikákban. És ezekkel a szomorú számokkal még az emelkedő görbe harmadáig sem értünk fel. Az egészségügyi minisztérium tízezer megbetegedésre és kritikus helyzetekre is számít a tetőzés idején, amelyet e hónap végére várnak.
Holott a krízis máris megkezdődött: több fontos kórház és egy megyeszékhely lezárása, a védőeszközök hiánya, az orvosok, asszisztensek, ápolók tucatjainak fertőzöttsége, illetve felmondása súlyos csapás az ország számára, gyógymódot pedig a kormány ezekre a bajokra sem tud. Nagyon naiv volt, aki abban reménykedett, hogy ezúttal végre komolyan és szakértelemmel fognak dolgozni a legfelsőbb szinteken is. Az elmúlt hetekben ugyanis inkább kapkodást láttunk (és nem csak a sürgősségeken: még a munkaadói igazolásokat és a kijárási nyilatkozatokat is többször módosították, nem beszélve a kényszerszabadságon levők támogatásáról, a bankkölcsönrészletek halasztásáról és a többi, húsba vágó rendelkezést övező megannyi bizonytalanságról), ezen felül pedig némi hazafias fűszerezésű hatósági szigort. Az egészségügy sok évtizedes elhanyagoltságát persze nem lehet az öt hónapja hatalmon levőkön számon kérni, de az üres beszédet már igen. Hamisan cseng, amikor Klaus Iohannis államfő az elnöki (volt királyi) palotából együttérzéséről biztosítja az orvosokat, és a felső utasításra lejátszott himnusz sem véd meg senkit a fertőzéstől.
A felszínen amúgy lázas igyekezetet látni, csakhogy ez a jelek szerint inkább az alant tátongó sötétség takargatására szolgál. Nyitott kérdés, hogy két-három hét alatt mennyire javítható a kórházak felszereltsége, de a daganatos és más betegek sorsa, levegőben maradt kezelése (ami a járvány előtt is sokszor akadozott), a távoktatás hatékonysága, illetve az ebből is kimaradó gyermekek felzárkóztatása, az import gyógyszerek és élelmiszerek utánpótlása, a költségvetési lyukak tágulása is. A gazdasági helyzet alakulása sokakat jobban aggaszt a járványnál, és a hírek e téren sem biztatóak. Miközben Florin Cîţu pénzügyminiszter már a közalkalmazotti bérek csökkentéséről beszél, a fővárosi sajtó arról tudósít, hogy a szükségállapot némelyeknek busás hasznot hajt, nyilván közpénzből: bizonyos (titkosszolgálatokhoz vagy politikusokhoz köthető) vállalkozóknak versenytárgyalás nélkül megkötött szerződéseket (egy divattervező például több millió eurót kap orvosi védőruházat gyártásáért, de van, akinek rendezvényszervezésért fizetnek, miközben katonai rendelet tilt minden összejövetelt).
Rendkívüli állapot idején természetesen nem lehet kivárni a román bürokráciát, de az már nagyon elgondolkoztató, hogy a kormány egyik sürgősségi rendelete a döntéshozatali átláthatóságot is felfüggesztette. A parlament is kibocsátott egy füstfüggönyt: nagy garral készül megadóztatni a speciális nyugdíjakat. Ezt januárban még elutasította a pártok többsége, most pedig (egyes elemzők szerint) úgy alkották meg a tervezetet, hogy fennakadjon az alkotmánybíróság szűrőjén. Úgy tűnik, nemcsak a vírusveszély, hanem a képmutatás sem érte még el tetőfokát...