Tegnap délután a Gyárfás Jenő Képtárban nyílt kiállítása egyfajta kompenzáció is lehetne: gyerekként szemtanúja volt annak a gyászos, 1945. március 22-i éjszakának, amikor Zalaegerszeg vasútállomásán felrobbant a Székely Nemzeti Múzeum 52 ládányi válogatott anyagát menekítő vonat. A kör bezárult. Önmagáról vallja:

Mindig a legegyszerűbb a legszebb, ezt tanultam, ezt éreztem a családnak a mesterségéből is, nagyapám, édesapám és két testvére a fazekasságot és cserépkályhásságot művelte, gyerekkoromban innen tanultam én is az agyagnak a szeretetét. Minden mesterségnek a legegyszerűbb és legkifejezőbb formái azok a szép, egyszerű motívumok, amelyek valójában nagyon egyszerű nyelven, de nagyon sokat mondanak. Ezt tekintem példaképemnek, ezért szeretem az ősi hagyományokat, a népművészetet. Bárhol a földkerekségen az egyszerű ember a lelkét, a szívét vetíti ki, azt teszi oda a munkáiba. Olyan egyszerűséggel, olyan tisztasággal, hogy megszólítják ezek a munkák az embereket. Közvetlenül kapcsolatot teremtenek, és én ezt látom követendőnek, ezért szeretem elsősorban a népművészeti hagyományokat, ezen belül is főképpen azokat, amelyeket a magyar mesterségek adtak nekünk.

Gyerekkoromban órákig álltam a korongozó emberek előtt, és néztem ezeket a születő nagy hasú formákat, edényeket. Azóta is, ha látok egy gyönyörű edényt, egy csodálatos szép formát, ami a fazekaskorongról kerül le, az olyan erős nekem, akár egy szobor. Nem csak azt látom benne, hogy enni, inni használható, hanem a tárgynak a gyönyörűségét, szépségét. A mesterséget megkerülni nem lehet, a mesterségből születik a művészet is, csak azt az icipicit kell még hozzátennünk, azt az emberi érzést, ami belőlünk jön, és azt a szeretetet.

Azt is vallom, hogy valójában mindent megcsináltak a korok emberei, csodálatos dolgokat, újat nagyon nehéz csinálni, de mást, azt lehet. És az a más bennünk van, minden emberben. Ha ezt a kicsi érzést hozzá tudjuk tenni, azt, ahogy látjuk a világot, ahogy érezzük, ahogy szeretjük, akkor már bizony valami más dolog születik, én ebben látom a művészet maradandóságát.

Én olyan szellemiséget próbálok vagy szeretnék kialakítani, olyan művészetet tovább építgetni magamban, ami magyar marad úgy, hogy azért európai. Vagyis úgy legyünk európaiak, hogy megmaradjunk magyarnak. Nekem ez a vágyam. S ha itt körülnézek, ahogy megnéztem ezt a képtárt, az itteni kiállítási anyagokat, itteni hagyományokat, azt a csodálatos képzőművészeti anyagot, ami Zsögödi Nagy Imre munkásságán keresztül végig épít az itteni gyökerekre, akkor azt mondom, hogy igen, ezért érdemes, itt már történt valami, s ezt kéne nekünk, az egész magyarságnak megcsinálni.

Lejegyezte: Váry O. Péter