A legtöbb hét évre elítéltekről van szó, ha nem erőszakos vagy korrupciós tettekért kerültek rács mögé, és ott példamutatóan viselkedtek. A tervezet szerint elektronikus karperecet kapnának, és azért nem mozoghatnának teljesen szabadon, de az ember így is a szívéhez kap, hiszen – a rendkívüli állapot és a katonai szigor dacára – az elmúlt hetekben látványosan megszaporodtak a lopások, betörések, rablások.

Döbbenetes az is, hogy a kezdeményezés nem a szociáldemokratáktól ered, hanem a kormánypárttól, annak is korábbi vezetőjétől, Alina Gorghiu Temes megyei szenátortól, akit a Nemzeti Liberális Párt nemrég az állam második közméltóságának, a szenátus januárban megürült (és azóta is betöltetlen) elnöki tisztségére jelölt, nem tudni, milyen érdemei miatt. Az nem enyhítő körülmény, hogy a javaslat már tavaly decemberben útjára indult: a bűnözők sorsának könnyítésére összpontosító hároméves szociáldemokrata uralom után semmi nem indokolja a téma melegen tartását, és ha valamit elvár a törvénytisztelő polgár e téren, az inkább a szigorítás, mint a börtönkapuk megnyitása. Ami egyébként szakmai szempontból is kifogásolható, mert (többek között) a büntetőtörvénykönyv módosításához kötött, és ezt egy ügyvédből lett politikus ugyanúgy nem hagyhatja figyelmen kívül, mint a kérdés időszerűségét – hogy ennek erkölcsi oldaláról ne is beszéljünk.

Amilyenek az idők, olyanok az erkölcsök, tanította nekünk Marcus Tullius Cicero római államférfi és filozófus még Krisztus előtt, és ez a megállapítás semmit sem veszített érvényességéből. Nem mintha sokat reméltünk volna a hazai politikai osztálytól (ahol államférfit nem látni, és filozófust is alig), de az mégiscsak alulmúlja kiábrándultságunkat, hogy a járvány tetőzése előtt, mikor a kórházak megannyi gonddal és hiánnyal küzdenek, a kormánypárt egyik oszlopos tagja ráér az amúgy elszigetelt körülmények között levő rabok kényelme miatt aggódni. Ludovic Orban jelenlegi liberális pártelnök ugyan (néhány nap után) igyekezett elhatárolódni elődje és párttársa rosszkor jött rossz ötletétől, és utasításba is adta, hogy a képviselőházban mindenki szavazzon a Gorghiu-javaslat ellen, csakhogy ez önmagában nem elég.

A liberálisok továbbra is kisebbségben vannak a törvényhozásban, és ha a szenátusi eredményt nézzük, a többség vagy egyetért azzal, hogy „a börtönök zsúfoltságának enyhítése” nem tűr halasztást, vagy alszik, vagy nem tudja, milyen gombot nyomjon meg a virtuális voksolásnál. Egyik változat sem megnyugtató, hiszen az állam legfontosabb szervéről van szó, amelytől megfontolt és megalapozott döntéseket vár el a lakosság. Akkor is, ha jelen helyzetben a kormány szabja meg az élet (és a halál) kereteit. Egy olyan kormány, amelynek valódi vezetője a Cotroceni-palotából irányít, és előbb a bűnözők, majd a járvány elleni küzdelem bajnokaként lépett fel, noha saját csapatát sem képes kordában tartani.