Irományom múlt pénteki, első részében felvázoltam mindennapi és gazdasági életünk általam elképzelhető jövőjét, de vannak még más gondok is, amelyekről nem árt néhány szót ejteni.
Nagy probléma, hogy a saját felelősségre kitöltött nyilatkozatban nincs olyan rubrika, hogy valaki udvarolni megy ki házából. (Bár most a fiatalok leginkább csak „együtt járnak”). Az nem újdonság, hogy számítógépen találkoznak, de azért lehet, hogy néha hiányolják a fizikai kontaktust is. Most nem ajánlják még azt sem, hogy megfogják egymás kezét, maszkosan csókolózni is elég kellemetlen lehet. Ráadásul feljön a házasságszédelgők napja, mert már az esketést is beszüntették, és így a szélhámos udvarló azt fogja mondani, hogy „én úgy elvennélek téged, de hát nem lehet”.
Örvendetes viszont, hogy a közlekedési balesetek száma 78 százalékkal csökkent. Az orvosok mostanság főleg a koronavírussal vannak elfoglalva (és megfertőzve). A történtek miatt megcsappant az érdeklődés az orvosi és általában az egészségügyi szakma iránt, de az angolok már gondolkodnak hiányuk pótlásán. Kormányunk kutyába se vette az egészségügyben dolgozók védelmét, a britek azonban kutyákat akarnak betanítani a koronavírus által fertőzöttek (és más betegségben szenvedők) kiszűrésére. Mivel a betegek az ember számára nem érzékelhető illatanyagokat bocsátanak ki, a kutyák, mert olyan jó az orruk, ki tudják szagolni a fertőzötteket. Vannak már terápiás és vakvezető kutyák is. Beteggondozásra is ki lehet képezni őket, mert hiszen a gyerekfelvigyázást vagy társaságpótló munkájukat igencsak jól végzik, de felhasználhatók gazdasétáltatásra is. A gazdaság visszaesése miatt nem lesz szükség sok más, képzett szakemberre sem, és így csökkenteni lehet a pedagógusok számát. A sok számítógép, laptop és okostelefon megoldja a problémákat helyettünk, ezért a tanulás nemsokára feleslegessé válik, a kézírás oktatása is szükségtelen lesz. Csak a billentyűnyomogatást és a telefonvakarást kell megtanítani, amiben a szülőknek is lehet már gyakorlatuk. Aki sportolni akar, az vesz egy futógépet, és azon futkározik a szobában.
A dühöngő járvány miatt parlamenti választások nemhogy előrehozva, hanem lehet, hogy egyáltalán nem lesznek. Amúgy is az a tapasztalat, hogy nálunk bárki van a parlamentben vagy a kormányban, semmi nem változik. Akkor meg minek játszani ezt a választásosdit? Egyszerűen irányított sorsolással lehet eldönteni a népképviseletet úgy, hogy az emberek minden kategóriájából összesorsolnak egy parlamentre valót, és a nyertesekből egy kormányzáshoz szükségeset. Így sorsolnának képviselőket, szenátorokat egyetemi tanárokból, egyetemet, középiskolát és elemit végzettekből és az analfabétákból. De ugyanúgy kisorsolnának bejutókat a parlamentbe a különféle szakmájú személyek közül: pedagógusokat, mérnököket, orvosokat, de munkásokat, földműveseket, koldusokat és prostituáltalkat is. Így valósul meg az igazi népképviselet! Elnökünket megválasztották nekünk öt évre, úgyhogy miatta nem kell fájjon a fejünk. Miután hirtelen kipolitizálta magát, valószínű, annyit fog jelenteni, mint Bécsben a nix. Egy új kormánynak nem is igen lesz, mivel foglakoznia, mert ahogy felsoroltam, megoldódnak az egészségügy és az oktatás problémái, és most már közlekedés sincs, tehát autópályák sem kellenek, ilyent amúgy sem tudunk építeni, de a vasutakat sem kell felújítani.
Mostani parlamentünk még próbálkozik újabb törvényeket megszavazni például azért, hogy az elítéltek nagy része odahaza tudja letölteni börtönbüntetését. Miért ne, mikor az egyszerű, ártatlan polgár is szobafogságra van ítélve? Ilyen szempontból a rabok sokkal jobban élnek, mert nekik ellátásukról nem saját maguknak kell gondoskodniuk, mint az úgymond szabadon élőknek, akik be vannak zárva lakásukba. A hazaengedett bűnözők nehezen lesznek visszaesők, mert nem tudnak csak úgy ukmukfukk! ismét lopni, betörni vagy rabolni menni, mivel a kijárási tilalmat most már a rendőrök csendőrök és katonák is ellenőrzik. És egy bűncselekményt elkövetni induló nem írhatja saját felelősségű nyilatkozatába, hogy rabolni indul. Most csak attól félek, hogy mikor kesztyűsön-maszkosan veszem ki a nyugdíjamat egy bankautomatából, nehogy rablónak nézzenek és lekapcsoljanak engem is, mint álarcos bankautomata-fosztogatót.