Ha a kormány nem fog össze a többségében külföldi tulajdonban lévő kereskedelmi bankokkal, a jegybankkal, a multinacionális cégekkel és a hitelezőkkel egy közös válságkezelés érdekében, a járványhelyzet árát a hazai kis- és középvállalkozások (kkv) fogják megfizetni – áll a Ziarul Financiar által közölt szakértői elemzésben.
Cristian Hostiuc szakíró szerint a nem megfelelően kezelt krízishelyzet következményeit az egész román társadalom viseli majd, hiszen épp a kkv-szektor az, amely egyébként is kevés pénzügyi tartalékkal rendelkezik, holott ez az ágazat a legnagyobb foglalkoztató, így az adók révén ő biztosítja az államnak is a legtöbb bevételt.
A szakíró szerint az állam a legfontosabb szereplő azok közül, amelyeknek az ár mértékétől függetlenül lehetőségük van arra, hogy fenntartsák a gazdaságot ebben a válságban. A jegybanknak lehetősége van friss pénzt kibocsátani, ahogy ezt minden ország nemzeti bankja teszi, a kereskedelmi bankok is rendelkeznek likviditással, hiszen erős részvényesi háttérrel bírnak, s egyfajta monopóliummal is rendelkeznek a hazai piacon. A másik oldalon viszont a kkv-szektor java része egyik napról a másikra arra kényszerült, hogy lehúzza a rolót, egy olyan válság kellős közepén, amelyet nem ő idézett elő. Márpedig az előttünk álló válság ára jóval nagyobb lesz, mint a tíz évvel ezelőttié.
Számok
Mindez azért fokozottabban veszélyes, mint más európai országokban, mert a hazai üzleti élet hangsúlyozottan polarizált, és a kkv-k alkotják annak legsérülékenyebb rétegét. A legnagyobb ezer vállalat az üzleti forgalom 47 százalékát valósítja meg – 24 milliárd lejes forgalmával a Dacia a legjelentősebb vállalat, ám az ezredik helyen álló gyulafehérvári Apulum is 160 millió lejes éves forgalmat bonyolít le. Két évvel ezelőtt egyébként a hazai vállalatok üzleti forgalma meghaladta a másfél ezer milliárd lejt (ez mintegy 335 milliárd eurónak felel meg). Tavaly – bár végleges adatok még nincsenek – a cégek üzleti forgalma minden bizonnyal elérte a 350–360 milliárd eurónak megfelelő összeget.
A szakíró szerint a mostani válságkezelés nehézségei abból is adódnak majd, hogy több mint félmillió vállalkozás, a zárómérleget leadó 540 ezer cég osztozik a hazai üzleti forgalom több mint felén (53 százalékán). Ebből látszik, hogy a „nagyok” és a „kicsik” között milyen mértékben nyílt szét az olló.
Lényeges szempont, hogy az ezer legnagyobb vállalat közül mindössze 160 működik hazai tőkével, a többi – 84 százalékuk – multinacionális cég, az első százban pedig alig nyolc hazai tőkével működő vállalat található (első a Dedeman 7,2 milliárd lejes forgalommal). Az alkalmazottak számát illetően az első ezer kevesebb mint egymillió munkavállalót foglalkoztat (pontosabban 980 ezret) a versenyszférában dolgozó mintegy 4,2 millióból. A kkv-szektor átlagbéreinél a multik bérszínvonala jóval magasabb, az 1,2 millió közalkalmazott utóbbi években jócskán megemelt fizetéseiről nem is beszélve.
Kiütéses újrakezdés
Egyértelmű tehát, hogy az 540 ezer hazai kis- és középvállalkozást, valamint az itt alkalmazott, valamivel több mint hárommillió munkavállalót érte és éri el leginkább a válság, hiszen előbbiek tőkeereje alacsony, utóbbiak alig rendelkeznek mozgósítható megtakarításokkal. Innen kerül ki a legtöbb kényszerszabadságos, szakértői becslések szerint mintegy 1,2–1,4 millió fő.
A nagy baj akkor következik be, amikor a gazdaság gépezetét – két-három hónap szükségállapot után – újra kell indítani. A március 16-i szinten folytatni teljességgel lehetetlen lesz, becslések szerint az újraindulás pillanatában a nemzetgazdaság a válság előtti teljesítményének mindössze 30 százalékát éri majd el, jó, ha év végére hetvenszázalékos szintről beszélhetünk. Ez pedig sokkal gyorsabb és drámaibb visszaesés, mint a tíz évvel ezelőtti.
Leginkább a hazai tőkéjű kkv-k és az általuk korábban foglalkoztatott mintegy hárommillió alkalmazott szorul tehát a legnagyobb segítségre. Hiszen nagyon valószínű, hogy az alkalmazottak egyharmada elveszíti munkahelyét, s a szerencsésebbeknek is korábbi jövedelmük jelentős részéről kell lemondaniuk. Márpedig többségüknek nemhogy tartaléka nem lesz, hanem meglévő hiteleit sem tudja törleszteni. A cégek pedig – legalábbis jelentős százalékuk – csődbe megy.
Az egy évtizeddel ezelőtt bekövetkezett pénzügyi válságban Romániában 150 ezer cég zárt be, 700 ezer munkahely szűnt meg. S bár az elmúlt tíz évben, főként az évtized második felében, a gazdasági növekedés jelentős volt, a versenyszférában dolgozók száma legtöbb 4,2 millió volt, miközben 2008-ban 4,6 milliót regisztráltak. Ebben az időszakban mintegy kétmillióan kényszerültek külföldi munkavállalásra, ami csökkentette a belső nyomást. Ám most az európai munkaerőpiac sem lesz képes újabb milliókat „felszippantani”, hiszen a talpra állás ott is időbe telik majd. Vagyis a hazai munkaerőpiacra nehezedő nyomás ma még elképzelhetetlen méreteket ölthet – véli a szakíró.
Menteni a kicsiket
Ilyen helyzetben nem marad más, mint minden mozgósítható pénzforrást az 540 ezer kkv megsegítésére szánni, hiszen a válság árát leginkább ők fizetik meg. Hostiuc szerint tíz évvel ezelőtt a hazai gazdaságot a bankok és a külföldi beruházók „mentették meg”, hiszen ők rendelkeztek a legjelentősebb külső adóssággal, mentőövként pedig ott volt a nemzetközi pénzintézetek által nyújtott 20 milliárd eurós kölcsön. De – közvetve ugyan – az egyre duzzadó vendégmunkás-áradat is hozzájárult ahhoz, hogy a munkaerőpiac ne kerüljön elviselhetetlen nyomás alá. S hozzátehetjük: az általuk hazaküldött pénzből a fogyasztás tudta fűteni a gazdasági növekedést.
Aligha kétséges, a mostani válság után a gazdaság újraindításához nem lesz elég egy 20 milliárd eurós csomag. Egy ennél jóval nagyobb összeg java részét pedig a kkv-szektorba kell pumpálni, vagyis az államnak, a bankoknak, a jegybanknak, a multinacionális cégeknek, a külföldi hitelezőknek közösen kell lépniük, hogy a „kicsiket” s így közvetve az egész gazdaságot átsegítsék a válságon – összegez a szakíró.
Uniós lépések
A szükségállapot utáni válságkezelésben a legfontosabb szereplő Romániában is az állam lehet. Pénzügyi mozgásterét növelheti az is, hogy a legutóbbi brüsszeli bejelentések jelentős tagállami támogatásokról szólnak. Thierry Breton belső piacért felelős uniós biztos és Paolo Gentiloni gazdaságpolitikai biztos Bruxinfón megjelent cikke egy 1500–1600 milliárd eurós keretösszegű, azaz az összeurópai GDP 10 százalékát elérő gigantikus mentőprogramról ír. Ennek alapelvei között szerepel, hogy egyetlen tagországot sem lehet kihagyni, egyetlen gazdaság sem maradhat magára a világjárvány áldozataként, illetve valamennyi tagállam hasonló feltételek mellett kell hogy hozzáférjen a céljai finanszírozásához szükséges forrásokhoz. Ebből 750 milliárd eurót tesz ki az EKB által bejelentett eszközvásárlási program (államkötvények megvételét tervezik), további 100 milliárd eurót tenne ki az új európai munkahelyvédelmi program (SURE), amelyet a bizottság a munkavállalók jövedelmének fenntartása érdekében terjesztett elő múlt csütörtökön. A további kiegészítő támogatás származhat már létező vagy az európai szerződések keretein kívül eső, még nem létező eszközökből, például az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) programjaiból, de átdolgozott, innovatív és a krízis megoldására szabott feltételekkel. Vagy az Európai Beruházási Banktól (EBB), amelynek forrásait a helyzet sürgősségére tekintettel rövid határidővel megnövelnék.
A rendkívüli forrásigény miatt szükség lesz egy negyedik európai finanszírozási pillérre is: a tagállamoknak most együtt kell megmutatniuk, hogy közös erővel képesek innovatív döntést hozni. Példaként hozza fel a két uniós biztos egy Európai Alap életre hívását, amelynek kifejezett célja a hosszú távú kötvények kibocsátása lehet.
