A Vanessa üzletekben nagy a forgalom, ott érdeklődtünk, vásárlás közben. Elárusítókat, vevőket, aztán a rendőrt is megkérdeztük arról, ki hogyan éli meg a szükségállapotot, gondot jelent-e az itt lakók számára a szabályok betartása.

Ferencz Tünde a „fenti üzletben” árul. Lapunknak elmondta, hogy maszkot kevés vásárló használ, de kesztyűt nagyon sokan. Kevesebb a vevő, mint általában, és ők többnyire autóval érkeznek, többet vásárolnak, mint amennyit szoktak. Mindenki betartja a szabályokat, türelmesen várakozik az ajtóban, ha van már bent két-három vevő. Öregek ritkán térnek be, és mostanában azok sem szoktak időzni a boltban, akik korábban a társaság kedvéért is bejártak, sokáig beszélgetve a helyiség végében. Rend és nyugalom van, kissé meglepő is számára, hogy mennyire „normálisan viselik az emberek ezt az állapotot”. Mint mondja, próbált kesztyűben dolgozni, de az állandóan kilyukadt, folyamatosan nem tudja használni. De nem fél, tudja, hogy azzal nem segítene a helyzeten. Bízik benne, hogy elég erős a szervezete ahhoz, hogy legyőzze a vírust, ha ő is megfertőződik.

Nehéz ingázni

Csáki Krisztina épp vásárol. Kérdésünkre elmondja: ő naponta kénytelen bejárni a városba dolgozni, de már két hete nincs buszjárat a faluba, a taxi pedig akkor is drágább a busznál, ha hárman összepótolnak rá. Pedig a szállítócég ugyanúgy elvette a bérlet árát, mint máskor, semmit nem térített vissza az összegből. Aki teheti, biciklivel közlekedik, de voltak napok, hogy az időjárás nem kedvezett a kerékpárosoknak. Nem ő az egyetlen, aki munkába jár, azt javasolja, tegyenek vissza legalább egy reggeli és egy délutáni buszjáratot. A másik panasza az, hogy nem ég a villany az utcájuk bejáratánál, s hallván a sepsiszentgyörgyi híreket, úgy gondolja, hogy egyre több betörésre lehet számítani a jövőben. Többnyire ő is Árkoson vásárol, de néha azért kénytelen lesz bemenni valamelyik bevásárlóközpontba, mert „a buksza nem engedi”, hogy mindent helyben vegyen meg.

Ilyés Erzsike néni a következő vásárló. Ő azt mondja, meg tudja oldani a munkába való bejárást, de ha nem muszáj, nem megy be a városba. Szerinte a kesztyű, maszk használata és a nyilatkozat megírása sem gond, ha ezzel megvédhetjük magunkat. „A kisgyermekek nehezebben viselik, hogy csak az udvarra lehet kimenni, de mindnyájunk érdeke, hogy tartsuk be az előírásokat, alkalmazkodjunk a helyzethez” – teszi hozzá. Sokat mossák otthon a kezüket, és mindenféle fertőtlenítőszert használnak, ami az üzletekben kapható. Végül arról is beszél, hogy milyen anyagból lehet mosható maszkot készíteni.

Többnyire követik a szabályokat

A központi üzletben Kóréh Gabriellával és Țicleanu Laurával beszélgetünk. Ők is azt állítják, hogy többnyire betartják a szabályokat az emberek, csak annyian mennek be egyszerre az üzletbe, ahánynak szabad, és a távolságot is betartják. A kiszállítók még elővigyázatosabbak, egyesek az üzlet elé rakják le az árut. Mivel ők állandó kapcsolatban állnak az emberekkel, nehéz pontosan érzékelniük a helyzet súlyosságát, de azért próbálnak keveset érintkezni a vásárlókkal. Nemigen látnak különbséget az eladásokban, de talán jobban fogy a kenyér és az ital is, mint általában. Kevesebb vásárlójuk van, de többet költenek. Az üzlet nagyon jól el van látva, van liszt és élesztő is, ami pár napja még hiánycikknek számított. Az üzletvezető a Face­bookon is hirdeti, hogy mikor milyen friss áru érkezik. Váncsa Botond, a tulajdonos is megjelenik, ő valójában mezőgazdasággal foglalkozik. Mint mondja, az ő élete nem sokat változott, az állatoknak enniük kell. Őt is meg szokta állítani a rendőr, de ez nem jelent gondot, mutatja a nyilatkozatot a telefonján. Csupán azért aggódik, mert egyelőre nem tudja leadni a kéréseket a mezőgazdasági támogatásra.

Bírságolgat a rendőrbiztos

Az árkosi rendőr, Iancu Corvin Augustin készségesen rendelkezésünkre áll. Az emberek nagy része betartja a szabályokat, de nem mindenki – mondja. Egy kis jóindulattal azonban megúszható a bírság, eddig csak hat embert büntetett meg, őket sem túl nagy összegre. Ő is tudja, hogy mit jelent, amikor ki kell adni a pénzt valami olyasmiért, ami elkerülhető lett volna. Azonban egyre nagyobb büntetést ír elő a törvény, s neki ehhez kell alkalmazkodni. Írástudatlanok is vannak a faluban, volt, akinek maga töltött ki nyilatkozatot, hogy elmehessen az üzletig. Többnyire mindenkivel szót ért, de már jelentették is fel a feletteseinél, pedig csak a dolgát végezte. A szükségállapot bevezetése óta sokkal több a terepmunkája, mint általában, házi elkülönítésben is van pár család Árkoson, akiket folyamatosan ellenőriznie kell. Ő is annyira fél a vírustól, mint mindenki más, ezért próbálja minél szigorúbban betartani az előírásokat. De teszi a dolgát, úgy érzi, nemcsak akkor kell helytállnia, amikor kényelmes és veszélytelen a munkája. Milyen katona az, amelyik beadja a felmondását, amikor háború van? – teszi fel a kérdést, majd hozzáteszi: az orvosoknak még nehezebb, de nagyobb szükség van rájuk most, mint bármikor.