Az embereket túlságosan érzelemvezérelté teszi a láthatatlan ellenségtől való rettegés. Egyesek teljesen elveszítik józan ítélőképességüket, és mivel félnek, azt kérik az orvosoktól, hogy tegyék meg azt, amit ők nem mernek megtenni, ezt bizonyítja az új koronavírus elleni harcban szerepet vállalni kész önkéntesek jelentéktelen száma. Karosszékeikben kényelmesen elhelyezkedve az emberek azt kérik az orvosoktól, hogy puszta kézzel, a legcsekélyebb védelem nélkül vegyék fel a harcot az ellenséggel. Mit akar a nép az orvosoktól? Harcoljanak úgy, mint Sztálingrádnál. Ha az egyik a koronavírus miatt elesik, a mögötte álló vegye át a védőmaszkját és a kezeslábasát (amennyiben van neki), és harcoljon tovább, ahogy a Vörös Hadsereg katonái is felvették Sztálingrádnál az elesett bajtársak fegyverét.

Csakhogy ez a sztálinista szemlélet egyáltalán nem helyes. A sürgősségi rendszer egyik orvosa, aki nyilvánosan is megszólalt ebben a témában, sokkal józanabb: „Ne küldj öngyilkosságba, add meg azt a felszerelést, amire szükségem van, hogy tehessem, amit tennem kell. Inkább felmondok, mert nekem is van családom, jogom az élethez. Vállalom a szakmámat és a kockázatokat, de nem kényszeríthetsz arra, hogy százszázalékos valószínűséggel megfertőződjem.”

Teljesen együtt tudok érezni a kétségbeesett kiáltással. Miért kockáztatná a saját és a szerettei életét? Azért, hogy az egészségügyi rendszer beuránjai (a korrupcióval vádolt Mircea Beuran orvosról van szó – szerk. megj.) továbbra is felmarkolhassák kenőpénzüket?

Miközben az orvosokat „dezertálással” vádolják, a közvélemény jelentős része továbbra is holmi félisteneknek látja a rothadt egészségügyi rendszert vezető politikai ügyeskedőket, a borítékokat pedig szükséges és jogos áldozatnak.

Ha nem mondanának fel kétségbeesésükben, amiért fegyvertelenül küldik őket csatába az ismeretlen ellenség ellen, ahol a hippokratészi eskün kívül semmijük sincs, ami szakmai és fizikai túlélésüket szavatolná, azzal az orvosok maguk is hozzájárulnának egy gyilkos egészségügyi rendszer fenntartásához. Cinikusnak hangozhat, de az lenne a legrosszabb hír, ha a korrupt egészségügyi ügyeskedők rendszere mindezt túlélné, és sértetlenül úszná meg ezt az összecsapást a koronavírussal. Ha hazugsággal (a COVID-19 által okozott halálesetek pontos jelentésének elmulasztásával) és egyes orvosok irracionális elkötelezettségének eredményeként túlélne.

Másrészről az orvosok „dezertálása” jótékony hatású, mert megszabadulunk a pártos hátterűektől, a politikai kritériumok alapján alkalmazottaktól, akik az egészségügyi rendszer amúgy is szűkös forrásain élősködnek.

Csak ennek összeomlása nyomán tudunk majd egy hatékony rendszert felépíteni, tisztességes és profi szakemberekkel. Teljesen elengedhetetlen az újraindítás. Ha a rendszer végül becsődöl, akkor – sajnos – emberek fognak meghalni. De még többen pusztulnak el, ha fennmarad.

Amikor önök azzal vádolják az orvosokat, hogy belenyugodtak az egészségügyi rendszer rothadásába, gondolkodjanak el azon, mikor vonultak legutóbb utcára, hogy amiatt tüntessenek, mert emberek halnak meg értelmetlenül a kórházakban. Nehéz lesz. Mert amikor az egészségügy került szóba, az egyéni megmenekülés mindig fontosabb volt, mint a kollektív.

Amikor azt kérik az orvosoktól, hogy ne „dezertáljanak”, mert emberek fognak meghalni, gondoljanak arra, hogy nem tesznek egyebet, mint egy gyilkos rendszernek segítenek túlélni.

Miért sietnének egy olyan rendszer segítségére, amely további életeket olt ki?!

Silviu Sergiu (Newsweek.ro/eurocom.wordpress.com)