A koronavírus-járvány most mindannyiunk életére nagy hatással van. Minden szempontból, így lelkileg is megviseli az egész családot: anyát, apát, a gyerekeket, külön a nagyszülőket s mindenkit egyként. Ezért nagyon fontos segíteni gyermekeinknek, hogy megértsék, mi előtt állunk. A legnagyobb orkán közepette is meg kell tennünk, hogy védett helyre húzódunk, biztonságba helyezzük a szeretteinket, biztos alapot, fogódzót, kapaszkodót keresünk, és nem azt elemezzük, miért kerültünk ilyen helyzetbe, hanem miként tudnánk minél kevesebb sérüléssel kilábalni belőle. Aztán jöhet a kárfelmérés, az újjáépítés.

A legkisebb gyermekeink először a hétköznapi élet szertartásainak változását érzékelik: megbolydul a környezetük, a tér és a kontaktusok világa hirtelen megváltozik.

Több családnál szokás, hogy a tévé, rádió napközben állandóan be van kapcsolva, „háttérzajként” működik. Az egyik fontos döntés, hogy jelenlétükben kikapcsoljuk a képernyőket. Nem tudjuk, mi fog elhangzani, mit láthat a gyermek, ami megterhelheti. A kétségbeesett emberek sírása, az űrruhaszerű védőfelszerelésben, eltakart arccal dolgozó orvosok, a csövekkel körülvett betegek látványa, a halálesetekről szóló beszámolók megijeszthetik. A család stressz-szintjére is jótékony hatással lehet, ha nincsenek ott állandóan a háttérben a koronavírusról szóló legfrissebb információk. Óvodás gyermekeinknek sem kell beszélnünk a világjárványról. Szükségtelen túl sok részlettel elárasztanunk őket, egyszerű magyarázatokat azonban adhatunk. Ötéves kislányom polcáról lekerültek az emberi test felépítéséről szóló könyvek, kérdez a kórokozókról, amelyeket az aprócska nyálcseppek révén átadhatunk egymásnak, s amelyek betegségeket okoznak a szervezetünkben.

Érdeklődéssel hallgatja, hogy milyen csodálatos a felépítése az immunrendszerünknek, hogyan védekezik testünk „hadserege” a betolakodók ellen, hogyan tudjuk ezt a harcot odafigyeléssel, kézmosással segíteni.

Néhány napja a kedvenc plüssállatainak fele páciensként feküdt a rögtönzött kórházban, a másik fele gyógyító személyzetként sürgött-forgott. Ment a lázmérés, duruzsoltak a lélegeztetőgépek. A játék alkalmas, hogy a gyermekkel együtt elképzeljük a hasonló szituációkat: jó néhány mese szól arról is, hogy épp a bezártság menti meg a főhőst valami rosszabb eseménytől.

Az elkövetkező napokban különleges ajándék lehet családjaink számára a húsvétra való készülődés: a legkisebbeket, az óvodásainkat könnyedén terelgethetjük ebbe az irányba. Az ünnep során nemcsak ember és ember kapcsolódhat, kerülhet egészen közel egymáshoz, hanem a legbiztosabb alapra, fogódzóra, a mindent újjáteremtő Istenre is számíthatunk, a feltámadt Krisztushoz is közelebb léphetünk.

(folytatjuk)

Kertész Tibor
a Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központjának munkatársa