Szekeres Attila
Nagypénteken Jézus Krisztus szenvedéseire és kereszthalálára emlékezünk. Gyásznap, mégis ünnep, sőt a protestáns egyházak legnagyobb ünnepeként tartják számon, hisz Jézus Krisztus magára vállalta bűneinket és elszenvedte büntetésünket, azaz megváltott bennünket, hogy ne sújtson Isten ítélete.
Ősi keresztény jelkép a fiókát saját vérével tápláló pelikán. A szimbólum az Erdélyi Református Egyházkerület fő címerképe is. Ez is a nagypénteki áldozatra utal: mint ahogyan a pelikán feláldozza magát, és saját vérével táplálja fiókáit, úgy Jézus Krisztus áldozatot vállalt, hogy bennünket, gyarló embereket tápláljon jelképesen, azaz megváltson bűneinktől.
Nagypénteknek megvannak a külső jelei. A böjtön kívül a katolikusoknál áldozatbemutatás nélküli csonka misét tartanak, ahol a templomban van szárnyasoltár, ott a táblaképeket kifordítják, protestánsoknál fekete terítőt használnak az úrasztalán, szószéken, esetleg az első padokon is.
A nagypénteket nem csak külsőségekben, hanem inkább belsőnkben kell megélnünk. Bocsássunk meg az „ellenünk vétkezőknek”, mint ahogyan az Úr imádságában is vállaljuk, és mi magunk is kérjünk bocsánatot azoktól, akiket megbántottunk. Tisztuljunk meg – legalább most, ebben a szükségállapotban –, és igyekezzünk szeretni embertársainkat!
