Nemcsak az újságírókat bosszantja, hogy nem juthatnak naprakész hírekhez ma, az információ korában. Szóbeszédből, a közösségi hálóról értesülünk újabb és újabb esetekről, de nincs, ki megerősítse vagy cáfolja azokat. A helyi illetékesek – a kórházigazgató, az egészségügyi igazgató, a járványügy vezetője – fel sem veszi a telefont, hisz úgysem mondhatnak semmit. Amikor nagy ritkán mégis tájékoztathatnak, akkor az állóvíz csak még zavarosabb lesz, mert amit ők közölnek, az két-három nap múlva jelenik csak meg a központi statisztikákban. Megnyugtatóak próbálnak lenni, éreztetni, hogy mindent kézben tartanak, ám a belülről érkező hírek másról szólnak. (Sepsiszentgyörgy mégiscsak kis város, még ebben az otthonülős, egymástól elzárt időben is mindenki mindenről tud valamit.) Ez az orvos is megbetegedett, az is, az intenzíven már nincs szakember, mindannyian fertőződtek, teljes osztályokat zártak le, nincs hely az új betegeknek, nem vagy csak késve végzik el a tesztet a hozzátartozókon – hallani a csepűtelefonon, a hivatalos cáfolatokra pedig olykor napokig is várni kell. Pedig gyorsan, szakszerűen kellene oszlatni a kételyt, fontos volna növelni a bizalmat, hisz a betegségtől, a haláltól való félelem egyre jobban eluralja életünket. Hagyni kellene, hogy megtegyék ezt a helyiek – nem bárki, de egy-két megbízható szakember –, mert a kormányhivatal naponta közölt tájékoztatói érdektelen, száraz adathalmazt tartalmaznak csupán, ezekben legfeljebb csak annyi az új információ, hogy egy nap alatt a kijárási korlátozások megszegéséért hány embert bírságoltak meg a rendőrök.

De ha már a helyi hatóságok nem adhatnak ki adatokat, elvárnánk, hogy a központiak gyorsan, pontosan közöljék azokat. Egyébről sem hallani csak az álhírekkel való riogatásról, mindenütt azt kérik tőlünk, hogy csak hivatalos forrásból tájékozódjunk, ám gyakorta félrevezetőek a hivatalos adatsorok is. Az új fertőzöttek száma még nagyjából naprakész, bár itt is komoly eltérések vannak aszerint, hogy melyik megyében hány nap alatt készül el egy teszt eredménye. Van, ahol ez órákat vesz csak igénybe, nálunk akár napokat is (a pénteken este mintát adó „gyanúsítottak” például még hétfő délben sem tudják, hogy fertőződtek-e vagy sem), ám az elhunytak lajstroma sokszor több nappal korábbi eseteket tartalmaz, és nagyon sokszor csak a halál beállta után azonosítják a szervezetben a koronavírust.

Válságkommunikációból megbuktak a román hatóságok. Mindaz, amit eddig tettek, csak növelte a kétkedők számát, azokét, akik nem hiszik el nekik, hogy valóban urai a helyzetnek. Reménykedjünk, gyakorlati lépéseik eredményesebbek, mint az, amit és ahogyan közvetítenek felénk, és a koronavírus-járvány mégsem tarolja le Romániát.