Példás összhangot elsősorban a küzdelem vezetőinek kellene felmutatniuk, de nem ezt látjuk. Sem az államfő, sem a kormány nem tárgyal a parlamenttel a készülő sürgősségi rendeletekről vagy más kérdésekről, a törvényhozók pedig olyan jogszabályokkal foglalkoznak, amelyeknek semmiféle aktualitásuk nincs (például egyes közalkalmazottak béremeléséről vagy a börtönök zsúfoltságának enyhítéséről tárgyalgatnak), ám közben többen is feltételekhez kötik a szükségállapot meghosszabbításának megszavazását. Mintha a Dâmboviţa partján a koronavírus terjedése is alkudható lenne, akárcsak a parlamenti voks. Az is döbbenetes, hogy Giurgiu megye egyik községében az élelmet osztogató – amúgy védőöltözetben flangáló – polgármester végigölelgette a legveszélyeztetettebb, idős falubelieket, akik még kertészkesztyűt sem viseltek: az egyéni felelőtlenség mellett (hogy kíméletesek legyünk) ez a Bukarest és az önkormányzatok közötti távolságot is jelzi.

A politikai jobb- és baloldal, a központi és a helyi adminisztráció szembenállása mélyebben gyökerezik annál, hogy néhány hét alatt eltűnjön, és bár a járvány idején is hasznos lehet, ha az ellenzék a hatalom baklövéseire figyelmeztet, nálunk a kormányon levők is sűrűn ellentmondanak egymásnak, noha ugyanannak a (nem túl nagy) pártnak a tagjai. Még abban sem volt egyetértés, hogy hordjon vagy sem maszkot a látszólag egészséges polgár, ha kimegy, e napokban pedig arról pingpongoznak, hogy a közszférában lesz-e kényszerszabadságolás. Az ötletet Ludovic Orban kormányfő egy tévéinterjúban dobta fel – nesze neked hivatalos hírközlés –, de a következő kormányülésen megerősítette, a magánszektorral való szolidaritásra hivatkozva. Violeta Alexandru munkaügyi miniszter azon melegében hozzátette, hogy már a sürgősségi rendelet terve is elkészült, csak még tárgyalniuk kell róla a szociális partnerekkel – ennek ellenére Florin Cîţu pénzügyminiszter (aki ott ült ugyanannál az asztalnál) azt állítja, hogy szó sincs ilyen tervről, ő maga is a sajtóból értesült róla. Az államapparátus valóban túlméretezett, de nem járvány idején kell karcsúsítani, mert egyszerre egy háború elég. Mégis úgy tűnik, hogy ezt a másodikat is elindította már Violeta Alexandru, aki szerint pillanatnyilag az sem világos, hogy pontosan hány alkalmazottja van az államnak, akiket közpénzből fizetünk. A bökkenő az, hogy épp a belügyi, titkosszolgálati, katonai szervek létszáma ismeretlen, amelyek békeidőben is érinthetetlenek voltak, most pedig a kormány nélkülözhetetlen rendtartói.

Így fest a hatalmi együttműködés Romániában, a járvány tetőzése előtt. Jól mondta az államfő: vészhelyzet van.