Ezt követően 1758 tavaszán kötött szerződést az eklézsia a szebeni kőmívesek céhmesterével, Schmidt Jánossal és Drotloff Tamás ugyancsak szebeni pallérral. (…) A torony 1762-re készült el. (…)

1802. október 26-án hatalmas földrengés rázta meg a vidéket, amely egész Háromszéken templomok és tornyok összedőlését, meghasadását okozta. A földrengés Sepsiszentgyörgyön a templomot és a tornyot is súlyosan érintette, olyannyira, hogy utóbbi lebontását még következő év tavaszán eldöntötte az egyháztanács. (…)

1821 márciusában az egyház közgyűlése arra utasította a megyebírót, hogy az egyház kinnlévő kő, tégla, mész és egyéb, építéshez szükséges materiáléit begyűjtse, az azokkal tartozókat megszólítsa, a szükséges téglát pedig Prázsmárról beszerezze. 1824 tavaszán az építéshez szükséges állványok felállítása felőli intézkedésre utasították a megyebírót. Az engedély elnyerésével 1825 végén négy bizottságot nevezett ki az egyház úgy, hogy azok egyes területeket teljesen bejárva gyűjtsenek a torony számára. (…) Az egyház koldulókönyve sajnos nem maradt ránk, a gyűjtés sikerét azonban jól igazolja az a tény, hogy következő év őszén az egyház már egyezségre lépett a vidéken ismert, több eklézsia számára dolgozó márkosfalvi Stephán József pallérral a csonka torony újjáépítésére, az egyház által meghatározott magasságra. (…)

A pallér 1827 folyamán elvégezte a torony felrakását. Még ugyanazon évben sor került a szarvazat elkészítésére, a bádogozásra. (…) A gomb aranyozását Csűrös Mihály piktorra bízta az egyház. Végül 1828 nyarán Deák Ferenc szatmári órásmester készítette el a régi megromlott helyébe az új toronyórát. 1828 októberében, amikor az elvégzett munkálatokat az eklézsia megvizsgálta, már a harangok is fel voltak a helyükre kötve. (…) A torony – amint a rajta lévő felirat ma is hirdeti – végül 1829-re készült el.

Csáki Árpád
(Részlet A sepsiszentgyörgyi református egyház története a 17–19. században című, a Sepsiszentgyörgy Kiadónál 2011-ben megjelent könyvből)