Tamkó Sirató Károly: Gingalló

2020. április 17., péntek, Kiscimbora

Hörpints hörpintő
csillants csillantó
villants villantó.

Füttyents füttyentő
csörrents csörrentő
libbents libbentő.

Surrants surrantó
koppants koppantó
pillants pillantó:

Gingalló!
Gingalló!

Rád száll a pillangó.

Szétfoszlik a felhő...

Ragyog a napsugár!

Kitárul az ajtó!

Lackfi János: Tessék – Ne tessék

Nem jó orrba turkálni,
Sem kézzel tányérba,
Nem kell az asztalra láb,
Sem a földre répa!

Tessék szépen köszönni,
Tessék kérni szépen,
Tessék cipőt levenni,
Nem állunk a széken!

Tilos áramba nyúlni,
Sárba hemperegni!
Tilos vécét pancsolni,
Zsiráfot lenyelni!

Csoóri Sándor: Csetneki

Hosszú nyakú Csetneki
sánta lovát csetleti.
Csetleti, botlatja,
lódoktorhoz vontatja.

Kóc a kötőfék,
szakad szét,
püff neki:
sárba csöppen Csetneki.

Hozzászólások

Megosztás: Cikk megjelenési időpontja: 2020-04-17 08:00 Cikk megjelenítése: 2932 Olvasóink értékelése: 0.04 Szavazatok száma: 23

Az ön értékelése:

Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Szavazás

Előző írásunk

2020-04-17: Kiscimbora - :

Erhart Kaestner: Mire való a csönd?

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:

Következő írásunk

2020-04-17: Vélemény - :

Alexandru Gussi: Harmincévnyi /ön/mérgezés

Az 1989 utáni átmenetre vonatkozó bármilyen politikai történelemírás a Nemzeti Megmentési Fronttal (FSN) kezdődik, és azzal a megjegyzéssel érhet véget, hogy az ebből közvetlenül vagy közvetve kivált pártok uralták és uralják még mindig a politikai életünket. És az is igaz, hogy még mindig a posztkommunista köztársaságunk alapítója (Ion Iliescu – E-RS) számára oly kedves „eredeti demokrácia” projektet megkoronázó „Fronton belüli” pluralizmusról beszélhetünk. A Front látszólag Ion Iliescut hagyta örökségként a mai Szociáldemokrata Pártra, a Modrogan utcai központi székházat a Nemzeti Liberális Pártra és egy alkotmányt mindannyiunkra. Írásomban mégis azt igyekszem majd érvekkel alátámasztani, hogy a FSN nevű szervezet mindig hamis célpont volt, és ezért új történelmi és politológiai perspektívából kell az átmenet kezdetére tekintenünk.