Farcádi Botond
Az újabb megbetegedésekről és áldozatokról szóló lehangoló, drámai hangvételű vagy éppen tragikus hírfolyamban fölöttébb jóleső érzés olyan kezdeményezésekről hallani, olvasni, amelyeknek pozitív töltete van, amelyek reményt, hitet adnak eme járványhelyzetben. És tegyük gyorsan hozzá: hála Istennek, bőségesen hallhatunk ilyenekről Háromszéken.
Csak az elmúlt pár karanténos nap eseményeiből néhány: a sepsiszentgyörgyi Rotary Klub nagy értékű egészségügyi berendezések beszerzésével, védőfelszerelések gyártásával, az ezekhez szükséges pénzügyi fedezet előteremtésével segíti az egészségügyi intézmények és dolgozók munkáját. Sepsiszentgyörgyön civil szervezetek az önkormányzattal összefogva segítenek az időseknek bevásárlásban, gyógyszerek kiváltásában. A csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi szurkolók képzeletbeli mérkőzés igencsak valós bevételeit adományozták a kórházaknak. Kézdivásárhelyen helyi cégek nyersanyagot biztosítottak védőmaszkok készítésére, a varrást civilek, önkéntesek vállalták. Ide sorolhatjuk azokat az intézkedéseket is, amelyeket az önkormányzatok hoznak a fertőzésnek kitett egészségügyi dolgozók védelmében vagy a lakosság számára felajánlott maszkokat, fertőtlenítőszereket.
És valószínűleg ismerjük a sepsiszentgyörgyi maszkgyártó Bagoly Levente történetét, bizonyára eljutott hozzánk a magyar kormány támogatásáról szóló hír, vagy értesülhettünk az egészségügyben dolgozók elkötelezettségéről, arról a példás összefogásról is, amely révén egy-egy fertőzött gyógyultan hagyhatta el a kórházat. Kissé talán más jellegűek, de céljait tekintve ugyancsak figyelemre méltóak művelődési intézményeink – a színház, a megyei művelődési központ, a megyei könyvtár, a Háromszék Táncegyüttes és mások – kezdeményezései, hogy elérhetővé teszik egy-egy színházi előadás felvételét, lehetővé teszik egy-egy film megtekintését, interaktív eszközökkel internetre költöztetik az olvasnivalót. És nem maradhatnak ki a sorból történelmi egyházaink, amelyek kezdetektől megértették a helyzet súlyosságát, s bár istentiszteleteket híveik jelenlétében nem tarthatnak, de azóta is minden eszközt megragadnak, hogy híveikhez közel maradhassanak, vigaszt, bátorítást nyújtsanak.
A sor pedig folytatható, úgy tűnik, a nemzetpolitikai és helyi önkormányzati vezetők, vállalkozók, civil szervezetek, egyházak, művelődési intézmények, önkéntes magánszemélyek közötti összhang, összefogás talán sosem volt ennyire látványos és eredményes, mint most, a járvány okozta veszélyhelyzet idején. A betegségnek talán nem, de a reményvesztettségnek, a kishitűségnek, a félelem-vírusnak kiváló ellenszere ez az összefogás.
