Ötszázhúsz éve, 1500 áprilisában vetett horgonyt a portugál Pedro Álvares Cabral tizenkét hajóból álló flottája a brazil partok mentén, így első európaiként léphettek Brazília földjére. Dél-Amerika legnagyobb és egyetlen portugál nyelvű állama hosszú ideig volt a portugál gyarmatbirodalom egyik ékköve.
A portugál tengeri hatalmat Tengerész Henrik herceg, I. János király harmadik fia alapozta meg. Henrik – kihasználva a megszilárduló központosított hatalmat – biztos hátteret igyekezett teremteni a tengeri vállalkozásoknak, egyebek között ő hozta létre az első hajós iskolát is. Az ezen képzett portugál hajósok jutottak el (már a herceg 1460-ban bekövetkezett halála után) az afrikai partok mentén a Guineai-öbölbe, majd felfedezték Kongót, Angolát, végül 1487-ben Bartolomeo Diaz megkerülte a Jóreménység fokát, és megnyitotta az utat Indiába, ahová elsőként 1498-ban az Afrikát körülhajózó Vasco da Gama ért el. Az 1495-ben trónra lépő I. (Szerencsés) Mánuel tovább erősítette Portugália pozícióit, az Indiai-óceánon kivívott hegemóniát, és támogatta az Atlanti-óceánt átszelő felfedezőutakat is.
Vasco da Gama 1499-ben ért vissza első indiai útjáról, és Mánuel király úgy döntött, a következő évben újabb expedíciót indít a távoli kincses országba. Az út viszontagságaiból még fel nem épült da Gama helyett a 32 éves, csak katonai tapasztalatokkal rendelkező Pedro Alvares Cabralt tették meg parancsnoknak, de tapasztalt navigátorokat is adtak mellé, többek között Bartolomeo Diaz segítette. A 13 hajóból álló flotta – fedélzetén 1500 emberrel, köztük 700 katonával – 1500. március 9-én futott ki Lisszabonból, előző nap a király jelenlétében tartottak könyörgőmisét. Cabral feladata az volt, hogy új területeket vonjon portugál fennhatóság alá és terjessze – ha kell, tűzzel-vassal – a katolikus vallást.
Az afrikai partvonal mellett hajózva két hét múlva érték el a Zöld-foki-szigeteket, majd délnyugatra fordultak, hogy a kedvező szelet és a tengeráramlatokat kihasználva folytassák útjukat. Vélhetőleg tovább sodródtak nyugat felé, mint számították, és az Atlanti-óceánt annak legkeskenyebb részén átszelve, április 21-én egy hegyet pillantottak meg, amelyet Monte Pascoal (Húsvét-hegy) névre kereszteltek. Cabral április 22-én horgonyt vetett a hegy lábánál, majd északra hajózott, és április 24-én egy biztonságos öbölben kötött ki.
A helyet Porto Segurónak, a területet az Igaz Kereszt Szigetének (Vera Cruz szigete) nevezték el, mert azt hitték, szigetre bukkantak. A csodálkozó bennszülöttek előtt misét tartottak, majd egy nagy fakeresztet állítva a földet portugál birtoknak nyilvánították.
A hajók sérüléseit kijavítva, víz és élelem vételezése után keletnek indultak, de a Jóreménység fokánál viharba kerültek, ekkor tűnt el Bartolomeo Diaz. Indiába már csak hat hajó vergődött el, ezek Calcuttában valóságos háborúba keveredtek a helyi uralkodóval, Cabral egy napig lőtte a várost, és a kikötőben horgonyzó több tucat hajót gyújtott fel. Ezután borssal, fűszerekkel rakták meg a hajókat, amelyek közül csak négy érkezett vissza 1501. június 23-án Lisszabonba. Ez volt az első expedíció, amely négy kontinenst (Európa, Afrika, Amerika és Ázsia) is érintett.
