Még mindig emlékszem – mintha a tegnap lett volna –, gyermekként hogyan tekertünk ütött-kopott kerékpárjainkkal kisvárosunk utcáin, a vakációs napokban hogyan jártuk keresztül-kasul az erdőket, vagy ahogyan a nyári hőségben megmártóztunk a közeli patakban. Nem voltak gondjaink, élveztük a szabad életünket, és a szüleink sem aggódtak annyit a biztonságunk miatt. Az élet egyszerű, élvezetes és biztonságos volt – vagy legalábbis biztonságosabb, mint ma.
A mai szülők olyan dolgok miatt aggódnak, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt nem jelentettek problémát – legalábbis nem a mai mértékben. Tisztában kell lenniük ezzel, és segíteniük kell gyermekeiket előre látni ezeket a veszélyeket. Négy olyan fenyegetés, amellyel a gyermekeink ma szembesülnek, és amelyek miatt nekünk soha nem kellett aggódnunk.
A mindent elárasztó információáradat és a modern kommunikációs technológiák követelik az első helyet a sorban.
A mai gyermekeknek nincsenek emlékeik az okostelefonok és a modern „kütyük” előtti világról. A technikai fejlődésnek, a kapcsolattartási lehetőségeknek rengeteg áldása van, és ezt különösen most, a bezártság napjaiban tudjuk értékelni. Sajnos, az is igaz, hogy a gyerekek soha nem töltöttek ennyi időt a képernyők előtt, és soha nem volt ekkora hozzáférésük a világhálón terjedő információkhoz. Az ezzel járó következmények: lustaság, elhízás, krónikus figyelemzavar, alacsony önértékelés, és ki tudja, hogy még mi minden. A különböző technológiák „tesztelése” még zajlik, úgy tűnik, egy egész generációt áldozunk fel abban a globális emberkísérletben, amelynek a hatásait „élesben” követhetjük.
A soron következő veszélyt a közösségi oldalakkal kapcsolatos kihívások jelentik. Bár első látásra ez szórakoztató módja lehet a kapcsolatépítésnek, de ugyanakkor csapda is a fiatalok számára. Ez esetben nemcsak az online zaklatás, a negatív önkép és az álhírek jelentenek gondot, hanem leginkább az emberi kommunikáció elgépiesedése, felületessé válása lehet kapcsolatromboló.
Pornográfia két kattintásra – talán röviden így lehet összefoglalni a harmadik veszélyforrást. Ami néhány évtizede a spórolt pénzből megvásárolt, matrac alatt rejtegetett képeslap volt, az már hétköznapivá vált, és sokkal hozzáférhetőbb, mint valaha. Néhány keresőszó beírásával elérhető a vizuálisan is sokkoló kemény pornó, és ha a statisztikákat nézzük, a gyermekek 8–11 éves koruk körül találkoznak először pornográf tartalommal. Ezt szülőként érdemes komolyan venni, és a megelőzés érdekében védőintézkedéseket kell bevezetni. Természetesen azelőtt ezt meg is kell tanulni, a „nem értek hozzá és ezért nem érdekel” nem célravezető mentalitás.
A sort a talán legkomolyabb veszélyforrással zárnám: a „mert ez nekem jár” hozzáállással. Legtöbbünknek keményen meg kellett dolgoznunk azért, amit elértünk az életben. Ha a felnőtté válás útján nehézségekbe ütköztünk, a szüleink – ha elég bölcsek voltak – engedték, hogy szembesüljünk döntéseink következményeivel – ahelyett, hogy kimentettek volna a botlásaink okozta galibákból. Mert hittek abban, hogy ennek következtében megbízhatóbbakká, felelősségteljesebbekké és tisztelettudóbbá formálódunk az évek során. A mai gyerekeket fenyegető egyik legnagyobb veszély az a gondolkodásmód, miszerint a világ tartozik nekik valamivel, amit megkapnak, az „nekik jár”, és a kisujjukat sem kell mozdítaniuk érte.
Szülőként kezdenünk kell valamit ezekkel a fenyegetésekkel. Legyünk proaktívak, céltudatosak, beszélgessünk gyermekeinkkel ezekről a kérdésekről. És ami a legfontosabb: imádkozzunk Isten útmutatásáért, bölcsességért, hogy a megfelelő pillanatban védelmet jelenthessünk azokkal a veszélyekkel szemben, amelyekkel a gyermekeink minden bizonnyal találkoznak.
Kertész Tibor,
a Gyulafehérvári Főegyházmegye Családpasztorációs Központjának munkatársa
