Bő másfél hónapja, a koronavírus romániai megjelenése óta nem hallunk egyebet, csak vészesnél vészesebb forgatókönyveket arról, miképp fog nálunk is tarolni, hogyan omlik össze a túlterheltségtől az egészségügyi rendszer, miképpen halunk halomra, ha nem tartjuk be az állam által kihirdetett szükségállapot igen szigorú szabályait. Előbb az olasz, majd a spanyol, most pedig az amerikai példa riogat, de itt, Romániában is kialakultak vészes gócok, lásd a suceavai tragikus helyzetet. Mi pedig igazodtunk az elvárásokhoz, otthonainkba zárkózva várjuk a fertőzési hullám lecsengését, számoljuk a napokat, mikor érhet véget a szűk falak közé szorított karanténéletünk. És miközben úgy tűnik, többé-kevésbé hatásos az elzártság, az egymástól való távolságtartás, Romániában (legalábbis egyelőre) nem verdesi az egeket a megfertőződöttek, az elhunytak száma, és talán egy hónap múlva szépen, fokozatosan enyhülhet a szigor, egyre többet gondolunk az orvosi vészhelyzet múltával következő időszakra, a mind erőteljesebben fenyegető gazdasági válságra, amely nem néhány hétre, hónapra, de akár évekre is meghatározhatja életünket, elsöpörheti jelenlegi, igencsak viszonylagos jólétünket, még mélyebb szegénységbe sodorhatja azokat, akik most is éppen csak túlélnek.

Mindezen aggodalmak közepette kiáll a sokak által istenített pénzügyminiszter, és olyan optimista jövőképet vázol, hogy csak kapkodjuk fejünket. Úgy látja, a román gazdaság sokkal jobban, egészségesebben kerül ki ebből a válságból, mint azt jelenleg bárki remélni meri, a mostani – szerinte – nem igazán jelentős visszaesés után a csúcsokra tör, és az európai élvonalba kerül. Honnan e hatalmas optimizmus? Florin Cîţu konkrétumokkal is szolgál: a román gazdaság 90 százalékát kitevő kis- és közepes vállalkozások nagy része zseniálisan igazodott az új helyzethez és – természetesen az állam segítségével – elkezdett fertőtlenítőszereket, védőfelszereléseket gyártani. Miért van akkor egymillió polgár kényszerszabadságon és negyedmilliónyian miért veszítették el munkájukat? Cîţu szerint, ha túl leszünk az egészségügyi válság csúcsán, már csak a gazdasági válságot kell kezelniük, és az semmiség, mert abban van tapasztalatuk, ahhoz igazán értenek. Hát, eddigi intézkedéseik nem ezt mutatják. Múlt héten indították útjára nagy dérrel-dúrral a kis- és középvállalkozások támogatására létrehozott kedvezményes hitelprogramot, ám az igényléshez szükséges internetes platform azóta sem működik.

Románia mindig is a végletek országa volt. Miközben az államelnök, az egészségügyi miniszter, a járványszakemberek naponta ránk dörögnek, hogy legyünk óvatosak, a veszély még nem múlt el, sőt, a baj java még hátra van, a főkincstárnok rózsaszín jövőről álmodik. Félő, a nyers valóság, mint már annyiszor, ismét felülírja ezeket az álmokat, és az oly sokszor megígért szebb holnapra a vírus után sem kerülhet korona.