Berta Kati: A Föld meséje

2020. április 24., péntek, Kiscimbora

Egyszer volt, hol nem volt, volt a világűrben egy bolygó. Messziről úgy nézett ki, mint egy kék üveggolyó. Irigykedve nézett rá a többi égitest, mert olyan gyönyörű volt.

  • Tankó Tímea rajza
    Tankó Tímea rajza

A Nap nagyon-nagyon büszke volt rá, hiszen ő melengette fényével minden reggeltől estig. Ápolta, nevelgette, figyelte, hogyan fejlődik rajta az Élet.
Gyönyörű kékségét a Földet borító tengerek, folyók, tavak adták. Smaragdszínben zöldelltek az erdők, mezők, barnállottak a felszántott földek, az állatok mozgalmassá tették, az emberek pedig annyit használtak belőle, amennyire életükhöz szükségük volt. Amikor a Nap beküldte fénysugarait a felhők alá mélyen, azok vígan jelentették, hogy a Földön minden rendben. Színpompásan virítanak a virágok, a fák termései éretten kínálják magukat, a vizek lakói vígan lubickolnak a kristálytiszta tengerekben, majmocskák ugrándoznak a fákon, minden élőlény boldogan éli világát.

Egyszer aztán megváltozott minden.
Az Ember, aki nagyon régóta békességben élt a növényekkel, állatokkal, hirtelen önzővé vált. Kényelmesen, bőségben akart élni, nem érdekelte, milyen hatása van új életének a Földre. Ha fázott, kivágta a fákat, hogy azok tüzénél melegedjen, de nem ültetett helyettük másikat. Kihalászta a vízből a halakat, mert éhes volt, de nem nevelt helyettük újakat. Leszakította az édes gyümölcsöket, de nem ápolta a termést adó növényeket, hogy teremhessenek újra. Önzése egyre nőtt.

Nagy házakban akart élni. Szép ruhákban akart pompázni. Gyorsan el szeretett volna jutni bárhová a Földön. Már nem volt elég a saját lába, járműveket talált ki magának. Nagy gyárakat épített, amelyeknek kéményéből dőlt a füst a tiszta levegőbe. A nagy hajóiból mérgező olaj szivárgott a tengerbe, felelőtlenül szétszórta a sok szemetet, levadászta az állatokat és elfoglalta a helyüket.
A Föld szenvedett!

A róla visszaverődő fényhírnökökkel a Naphoz kiáltott segítségért.
„Segíts! Az Ember észre sem veszi, és elpusztít engem! Segíts, kérlek, hogy megtisztulhassak, míg nem késő!”
A Nap nagyon féltette a Földet, és folyton keresett, kutatott, mert nem tudta, hogyan segíthetne rajta.

Egyszer az egyik fényhírnök izgatottan jelentette: „Nap! Napocska! Találtam valakit, aki segíthetne a Földnek életben maradni! Igaz, kicsi, az emberek gyereknek hívják, de nagyon sok van belőle. Képzeld! A gyerekek szeretik a Földet! Meglocsolják a virágokat, el ne hervadjanak. Télen a madárkáknak etetőt készítenek, éhen ne haljanak. Imádják az állatokat, simogatják, mosdatják, etetik őket, játszanak velük. Nem dobálják szét a szemetet. Sokat járnak az erdőbe, de nem tördelik az ágakat. Tudnak fára mászni, kedvesek, mosolygósak, szorgalmasak, és legszívesebben folyton vízben lubickolnának a halacskákkal. Őket kérd meg, hogy segítsenek a Földnek megtisztulni, életben maradni!”

A Nap megértette az üzenetet és nem keresett tovább. Érezte, hogy a gyerekekre van szükség, és minden erejével őket kezdte tanítani. Színpompás virágokat szórt a lábuk elé, hogy a gyerekek megszokják a szép, színes növényeket maguk körül. Egész nyáron egészségesre sütötte kis testüket, hogy legyen erejük télire. Titkos üzeneteket súgott a fülükbe, hogy lássák, milyen gyönyörű a természet, amely szebbé teszi életüket, és védjék minden erejükkel otthonukat, a Földet.

A Nap nem csalódott. A gyerekek megértették, milyen nagy feladat vár rájuk. Azóta szorgalmasan gyűjtik a szemetet, az óvoda kertjébe növényeket ültetnek, magocskákat keltetnek, kis kezük munkáját figyelemmel kísérik, minden saját termésüknek örülnek. Enni adnak az állatoknak, ha fészekből kiesett madárkát találnak, segítenek visszatenni a helyére.
A Nap megnyugodott. Gyors fényhírnököt küldött a Földhöz, biztató üzenettel:

„Ne félj, kincsem! Megmenekülsz! Elhasznált, szenvedő tested védi sok-sok gyermek. Okos felnőtté cseperednek majd, és nem felejtik el, mennyi szép élményt kaptak tőled, amikor még kicsik voltak. Ha majd felnőttek lesznek, akkor sem fognak cserben hagyni téged. Megtisztítanak, és megtanulnak úgy élni rajtad, csodaszép kék bolygó, hogy ne fájjon neked.”

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mit gondol, véget ér-e idén az ukrajnai háború?









eredmények
szavazatok száma 945
szavazógép
2020-04-24: Képzőművészet - :

Jánó Mihály: Szent György-szobrok és -festmények

Idén a járvány miatt elmarad Sepsiszentgyörgy hagyományos tavaszi, Szent György-napi ünnepe. A sok és színvonalas rendezvény elmaradásával keletkező űrt kismértékben talán pótolhatjuk azáltal, ha itt, ahol egész évben jelentős kulturális élet folyik és a művészeti alkotásoknak értő hívei vannak, előkeressük és számba vesszük a rossz felett győzelmet arató Szent György lovag alakját az erdélyi, illetve a székelyföldi képzőművészeti alkotásokban.
2020-04-24: Kiscimbora - :

Szepesi Zsuzsanna: A sün tüskéi

Valamikor réges-régen, amikor az állatok még értették egymás beszédét, nagyon szomorú életük volt a sünöknek. Sokkal, de sokkal kisebb volt a termetük, rózsaszín hátukat ritka, puha szőr fedte. Formájuk is igen mókás volt hosszú orruk miatt, amelynek vége inkább hatalmas cipőgombra emlékeztetett.