Ahogyan telnek az otthon töltött hetek, egyre többünkben fogalmazódik meg a kérdés, hogy mi lehet a pozitív hozadéka ennek az időszaknak. Ennek megfejtésére sok irányból kaphatunk lelki támogatást. Templomba járó emberekkel beszélgetve fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy a templom fontossága, az istentiszteleti hely látogatása milyen irányba fog elmozdulni ezen időszak után.

A templom tövében élve, az újuló tornyot szemlélve így beszélgetek Gazdámmal: „Mester, nézd, milyen gyönyörű ez az épület. Nézd, milyen szép lesz ez a torony. Nézd, milyen régi ez a templom és még mindig áll... nézd, ma is az üresen maradt székeknek prédikáltam.” Az öröm és fájdalom lelkiállapota között tengődve kérdezgetem én is, reménykedve abban, hátha valamit nekem is elmond kedves templomunk jövőjéről, ahogyan tette ezt a jeruzsálemi templommal büszkélkedő tanítványaival.

Meglepődve hallhatták, hogy az általuk csodált templom leromboltatik. A nem remélt jövőkép később be is teljesül: lerombolva Jeruzsálemet, a Nagytemplomból csak egy puszta faldarab marad meg. Az idézett igeversben egy jelentős szó olvasható, mely minden egyház és minden templom ítélete egyetlenegy szóban: eltávozott! „Miután pedig a templomból eltávozott.” Jézus ekkor volt földi életében utoljára a jeruzsálemi Nagytemplomban, melyet elhagyva mondja ki rá az ítéletet, hogy „nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának”.

Ez minden gyülekezetnek, minden egyháznak és minden emberi életnek az ítélete. Ahonnan Jézust kidobják, ahol Őt nem fogadják be, ott kő kövön nem marad többé. Ahonnan Jézus távozik, az a hely valamiképpen elpusztul.

Isten őrizzen meg minket attól, hogy Jézus Lelke eltávozzék a mi közösségeinkből, gyülekezeteinkből, templomainkból. Ezért kérünk titeket, hogy imáitokban vigyétek az Úr elé templomaitokat, gyülekezeti helyeiteket, hogy Jézus soha ne távozzék el onnan. Nehéz elfogadni azt, hogy jelenleg nekünk kell távol maradni a szent helyeinktől, de Ő még ott van és vár minket vissza.

Imádkozzunk továbbá azért, hogy a mostani szent helyekről, a belső szobákból még többen induljanak majd el a templomokba, hogy találkozzanak az élő Jézussal a gyülekezeti közösségben. Hogy átéljék a Krisztussal való találkozások áldott lehetőségeit, melyek ma is célt és irányt szabnak a céltalanul bolyongó életeknek.
Ha könyörgéseinket meghallgatja az Úr, akkor nem az ítélet, hanem az áldás várna ránk, és így szólhatnánk: Amikor bementem a templomba, ott láttam Jézust, aki így szólt hozzám: Gyermekem, látod az én kedves áldottaimat a nekem szentelt épületemben? És én válaszoltam: Igen, Uram, látom és csodálom. Köszönöm, hogy meghívtál. Amíg itt vagy, én Uram és én Gazdám, addig értelme van az épületnek, minden kőnek, templomnak, orgonának, zsoltárnak, imának és a harangoknak. Ámen.

Bucsi Zsolt Tamás lelkipásztor