Művelődési intézményeink egy részének lakatot kellett tennie ajtajára, zömmel azonban folytatják a munkát – nyilván, a körülményekhez alkalmazkodva, más munkamódszerrel, más eszközökkel. Legtöbb helyen azokat a munkafolyamatokat végzik, amelyekre a normális működés ideje alatt nem vagy csak nagyon kevés idő jutott: végeredményben – bár ezt senki nem mondja ki – nem ártott egy ilyen csendesebb időszak.
Kulturális körsétánkat a Kovászna Megyei Művelődési Központnál kezdtük, az intézmény munkatársainak van rá lehetőségük, hogy távmunkát végezzenek. És dolgoznak: láthatóan és láthatatlanul is. Az online felületen egyfajta közönségszolgálatot valósítottak meg, honlapjukon naponta a Nagyjaink sorozatból mutatják be Háromszék egy-egy jeles szülöttjét, illetve hetente az intézmény által készített filmekből töltenek fel újabbat, ha lehet, alkalomhoz kötve, mint legutóbb húsvétkor. Emellett a háttérben tovább folyik a rendezvényszervezés, most épp a Perkő Gyermek és Ifjúsági Néptánctalálkozóé: minden idők legnépesebb seregszemléjét szervezik meg, meghívnak minden létező erdélyi együttest – persze, ez is online találkozó lesz, magyarázta Imreh István, az intézmény vezetője. A Grafikai Biennálé szervezése is az előre tervezett menetrend szerint zajlik, a G6 zsűrizése megtörtént már, bár nagy valószínűséggel az októberre beütemezett tárlatmegnyitó szintén a virtuális térben fog lezajlani. Emellett folyik a filmes archívum digitalizálása, nyomdakész állapotig a könyvek előkészítése és végre a módszertani munkára is jut idő.
A Balassi Intézet – Magyarország Kulturális Központja sepsiszentgyörgyi fiókintézetében is zajlik a munka, „visszafogottan, de optimistán”, ahogy Szebeni Zsuzsa fogalmazott. Többnyire előkészítő munkák ezek, részfeladatok a második félév tehermentesítéséért, de az adatbázis digitalizálására is jut most idő, illetve egy átfogó, a Szent György Napokra tervezett kültéri művészettörténeti kiállításból 16 perces kisfilmváltozatot készítettek, annak elhelyezése van előkészületben a virtuális térben.
Sajátos a helyzete a Tamási Áron Színháznak: az alkalmazottak mindenike kényszerszabadságon van, előadásaik mégis nézhetőek. A színház még a március közepén bevezetett szükségállapotkor elkezdte díjnyertes és a közönség körében népszerű előadásairól készült felvételeinek a lejátszását, hetente kétszer, szerdán és vasárnap látható a streamház – váltakozó nézettséggel. Mint Tamás Istvántól, a színház marketingesétől megtudtuk, legtöbben a Rómeó és Júliát nézték meg, 750–800-an voltak kíváncsiak az előadásra, az Othello hasonló számú „színházlátogatót” vonzott, az operetteket, más zenés előadásokat 600–700-an nézték végig, míg a többi előadás nézettsége 200–300 körül mozgott. Az előadásokba csak bele-belenézők száma ennél azonban sokkal nagyobb, 10–11 ezer körüli. A színház – egyelőre – e hónap végéig állította össze a streamház műsorát, az előadások kiválasztásában gondot jelentett, hogy nem mindről van jó minőségű felvételük – jegyezte meg Tamás István.
Végül Csernátonba látogattunk el, a Haszmann Pál Múzeum vezetője, D. Haszmann Orsolya épp egy feliratos gerenda betűit festette újra, „és hál’ Istennek, van még elég”, jegyezte meg. Mint mondta, kicsi jó a rosszban, hogy most van alkalmuk elvégezni olyan munkákat, melyeket télen a hideg miatt, nyáron a látogatók miatt nem tehetnek meg: meszelnek, leltároznak, restaurálnak.
