Sokan nem értik, hogy miért kellett ezt pont most közölnie népével, pedig erre a magyarázat egyszerű. Látta, hogy a szigorításokat nehezen viselték az emberek a keleti húsvétkor, sokan kitörtek a karanténból és betörték egymás fejét. Mindenki úgy ünnepelt, ahogy tudott, nem úgy, ahogy szeretett volna. Iohannis arra is rájött, hogy a rendőrség, csendőrség, katonaság az utcákon van ugyan, de nem azokon, amelyeken lennie kellene. Az agresszív hagyománytisztelő bandákkal amúgy sem igen tudnak mit kezdeni, mert ezek megkergetik, megdobálják, és ha kell, meg is verik őket, hisz nem békés tüntetők, akiket könnyedén agyba-főbe lehet verni, mint a 2018. augusztus 10-i demonstrálókat. Most csak a jámborabb embereket büntetik meg egy rosszul kitöltött nyilatkozat miatt.

Iohannis arra gondolt, hogy ezzel a bejelentésével lecsillapítja a kedélyeket és megelőzheti azt, hogy május elsején ismét elszabaduljanak az indulatok, mint ortodox húsvét másodnapján, mert az emberek arra gondolnak, hogy azt a két hetecskét május 16-ig valahogy csak kibírják, azzal vigasztalódva, hogy azután már, ha maszkkal is, de mindent szabad lesz megtenni. Elnökünk nem akarja, hogy a munka ünnepén olyan ünnepségek legyenek, mint például a Galac megyei Munteni községben, ahol a fejekben sötétség lévén (mert nem jutott el oda szent fény) az ott lakók – mint mondták, ősi szokásaikat felelevenítve – autógumikat gyújtottak meg, s úgy lőn világosság és ünneplés a tűz körül. A rendőrök lecsaptak rájuk és megbüntették. Gondolom, azért, mert nem volt távolságtartás köztük, és nem viseltek kesztyűt, maszkot. A Brassó megyei Négyfaluban is voltak gondok, némi családi veszekedések. Két família úgy összeveszett, hogy még össze is verekedtek. Őket is megbüntették a rendőrök, pedig a távolságtartás megvolt köztük, mert jó kétméteres karókkal és hosszú nyelű lapátokkal ütötték egymást. Vajdahunyadon egy ittas férfi, akit meg akartak büntetni, szintén maszk és kesztyű nélkül, puszta kézzel egy rendőrautóra támadt. Hasonló esetek voltak még Bukarestben és Ploiești-en is.

De nemcsak az egyszerű emberek nem bírják a bezártságot, hisz elkapták Bukarest 3. kerületének nem éppen jó példát mutató polgármesterét, Robert Negoițát, aki egy lezárt parkban biciklizett. Azt mondta, dolgozni megy, a hattyúknak visz enni, és ehhez segítségül még szerelmét is vitte magával. Ugyancsak nem bírt otthon és hátsóján ülni, ezért egy tó partjára ült ki halászni a Bihar Megyei Tanács RMDSZ-es elnöke, Pásztor Sándor, ellenségei nagy örömére. Valószínű, ő a halakat akarta (be)etetni, mert azok halászok és etetés nélkül éhen halnának. Rendőrök hálójába esett, akik kihalászták és megbüntették (akárcsak a bukaresti polgármestert).

Bevallom, én is nehezen viselem ezt a karantént, ezért szinte repestem a boldogságtól, mikor meghallottam, hogy a bukaresti Matei Balș Járványtani Intézetben kidolgoztak egy jó módszert az idősek védelmére, ami abban állna, hogy a 65 éven felülieket három hónapra elkülönítik. Az akció neve Nagyvakáció. Úgy sem voltunk a tavaly sem sehol vakációzni, és idén a járvány miatt még gondolni sem mertünk az üdülésre. Most meg arról lett volna szó, hogy a vén veszélyeztetetteket három hónapra szállodákban helyezik el.

Már éppen azon gondolkodtam, hogy kijelentkezünk a közüzemeknél, lemondjuk a vizet, villanyt, gázt, szemetet, és a megspórolt pénzből lefizetek valakit – akit kell –, hogy valami jobbacska ötcsillagos helyen szállásoljanak el. Gondoltam, hogy kezdetben mondjuk még egy kisebb komfortú kovásznai szálló is megfelelne, amíg eljön a nyár. Az ottani szállodákban lennének olyan szívesek a személyzet tagjai, hogy az olyan szíveseknek, mint én, nyújtanának különféle kezeléseket is. Magunkkal vinnénk Buci macskát, akit a megengedett időben sétálni viszünk a szálló körül. Miután jól feltöltődünk ózondús levegővel és mofettagázzal, kérem, hogy helyezzenek át valamelyik tengerparti szállodába, a parttól nem messze, hogy tudjunk fürödni is a tengerben. Addig beszerzek egy akváriumot, némi sósvízi halakkal, és ott majd azokkal indulok úszni, mégpedig úgy, hogy a saját felelősségre kitöltött papírba azt írom: a halakat viszem sétálni a vízbe. Rossz idő estén maradna a macskasétáltatás a parton.

Saját autóval mennénk, mert hallom, hogy a kőolaj világpiaci ára úgy leesett, mint a polgárok álla Iohannis bejelentésekor. Már ingyen sem kell senkinek, úgyhogy az amerikaiak a kőolajat már csak úgy tudják eladni, hogy ha ők fizetnek a vevőnek, csak épp szabaduljanak tőle. Mivel a világpiaci helyzet hozzánk is állandóan begyűrűzik, remélem, hogy nekem is fognak fizetni a benzinkútnál. Gondoltam, szerzek két hordót, hogy segítsek rajtuk, sőt, a fürdőkádba is teszek benzint, mert legalább három hónapig nem idehaza fogok fürödni.

Itt tartottam az álmodozásban, mikor jött a hideg zuhany, mert Iohannis lefújta az egészet. Csak az vigasztal, hogy május 15-e után szabadon csatangolhatok az utcán, minden igazolás nélkül.