A szürke pöfeteg
Tavasztól őszig füves területeken, legelőkön terem, gyakori, néha tömeges. Fiatalon fogyasztható, amíg a húsa fehéres. Jóízű. Idővel húsa elfolyósodik, olívzöldes, barnás színű lesz, végül szétporlik. Nincs különösebb szaga és íze.
Gömbölyded, 1–5 cm termőtestű. Külső burka fehér, sima, törékeny; tojáshéjszerűen, kis darabokban leválik, ilyenkor látszik a belső burok, amely szívós, ólomszürke. A burok tetején keletkező nyíláson távoznak a barnás színű spórák. Gyorsan érik. Meddő része nincs.
Talán sehol máshol nem nevezik oly sok néven, mint Székelyföldön: finggomba, lófing, lópoc, lópocogó, lópocok, lópocor, lóporc, lóporcogó, lóposz, lóposzogó, lópurc, lótrotty, lúdorda, peheteg, posszantó, puffancs, purcigomba, tinótrotty, üszöge, vakító. Latin neve: Bovista plumbea.
A gyógyításban is alkalmazták. Udvarhelyszéken a peheteget, lófingot hasmenés ellen is használták. Vízben áztatott porát itatták. Gyimesben úgy tartják, jó torokfájásra, s amikor a mandulája összedagad az embernek, akkor is. Állatnak is adják Gyergyóban gyomormenés ellen.
Régen a pöfeteggombákat fungus chirurgorum néven vérzés csillapítására használták, főleg állatoknál. Hogy igénybe vették a közelmúltban s napjainkban is, tanúsítja egy Balázs Mártontól származó háromszéki adat: aki vérbe esik, lóposzogót (gonika faj) pálinkába tesznek s azt megitassák.
Az étkezésben való felhasználásnál az alábbiakra vigyázzunk:
A szürke pöfeteg külső burka könnyen letöredezik, de a belső kevésbé, az bőrszerű. Ez utóbbit célszerű lehámozni, amennyiben lehetséges.
A megtisztított pöfetegeket a célnak megfelelően daraboljuk fel: levesnek, pörköltnek, tojásos gombának apróra vágjuk, rántott gombának 6–8 mm-es szeletek valók.
Figyelem: a pöfetegfélék csak addig fogyaszthatóak, amíg rugalmasak, nem vizenyősek és a belsejük teljesen fehér!
Zsigmond Győző
