A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány hatvan háromszéki faluban és három városban havonta átlagban 850 idős beteg ember gondozásában, ellátásában vesz részt – ez járványidőben sincs másképp, harmincnégy ápoló és asszisztens naponta végzi a terepmunkát. A tevékenységről és a különös helyzet miatt adódó nehézségekről Tóth Annát, az alapítvány idősgondozó ágazatának vezetőjét kérdeztük.
A Diakónia képviselője elmondta, már a járvány kezdetén értesítették az érintett önkormányzatokat: folytatják a tevékenységet, pedig nem tudták, lesz-e elegendő fertőtlenítő- és védőfelszerelésük. A kézfertőtlenítés eddig is mindennapi alapvető gyakorlat volt a terepen dolgozó kollégáik körében, de gumikesztyűt és arcmaszkot elég nehezen tudtak beszerezni, kesztyűből például csak kényelmetlenebb, a kézre nem teljesen simuló változatot találtak elfogadható áron. Az alapítvány is részesült a magyar kormány adományából, nagy mennyiségű fertőtlenítőt kaptak, így ilyen jellegű fogyóanyagból nincs hiányuk.
Ami ellenben sok fejtörést okozott, főként kezdetben, hogy voltak olyan családok, akik megbélyegzőnek tartották, hogy otthoni elszigetelésben vannak, vagy elhallgatták, hogy külföldről hazaérkezett családtagjuk látogatta meg őket, és csak napok múlva derült ez ki, miután a Diakónia munkatársa már jó ideje odajárt sebet kötözni. Eddig az alapítvány három munkatársának kellett tizennégy napos házi elszigetelésben maradnia ilyen találkozások miatt – közölte Tóth Anna. Kérdésünkre elmondta, kollégáik körében nem végeznek koronavírus-szűrést, mert aki terepen dolgozik, bármelyik pillanatban megfertőződhet, nincs értelme a tesztelésnek, egy negatív eredmény nem garancia arra, hogy már aznap nem fertőződik meg az illető. Maximálisan védik magukat, kesztyűt, pleximaszkot, szájmaszkot, kézfertőtlenítőt használnak, és elsősorban azokhoz az idősekhez mennek, akik a Diakónia ellátottjai, akik többsége amúgy sem járna sehova, sokan közülük ágyhoz kötöttek – mondotta. A szükségállapot megkívánja, hogy az emberek otthon maradjanak, az idősek nem szomszédolnak, nem látogatják egymást, ezért a kijárási tilalom tulajdonképpen könnyíti a Diakónia helyzetét, mivel nagyobb a fegyelem – véli az igazgató. A megszokottnál legalább ötven-száz személlyel többen veszik igénybe szolgáltatásaikat jelenleg, olyan krónikus betegek is megkérik, hogy írassák fel a gyógyszereiket és vegyék ki az orvosságokat a patikából, akik ezt megtehetnék, de biztonságosabbnak tartják, ha nem ők mennek el a családorvoshoz és a gyógyszertárba.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány az irodai tevékenységet is átszervezte, nincs rendszeres ügyfélfogadás Sepsiszentgyörgyön a Gyár utcai székházban. Ha valaki egészségügyi segédeszközért jön vagy ilyent hoz vissza, előre egyeztetnek az időpontról. Mivel nem tarthatnak hónap végi zárógyűlést, amelyen minden kollégájuk jelen van, a fogyóanyagok kiosztása is másként történik, a községenkénti csomagokat kiszállítják a munkatársaknak, ezeket előre címkézik, az asszisztensek és ápolók csomagban kapják meg a jövő havi eszközszükségletet.
Kérdésünkre, hogy az érintett önkormányzatok segítik-e a Diakónia munkáját ezekben a nehéz időkben, Tóth Anna elmondta, jelenleg – érdekes módon – ez fordítva van. Az önkormányzatok feladata lenne összeírni a hatvanöt év fölöttieket és segíteni annak, aki a bezártság miatt erre rászorul, mivel az alapítvány munkatársai amúgy is látogatják a betegeket, ismerik az időseket, ők tudnak, ha kell, kellő információval szolgálni. Az ellátás is ezért bővült a már említett gyógyszerbeszerzéssel, esetenként egyéb vásárlással.
