Pont most kellett Kelemen Hunornak felszólítania Iohannist arra: „kérjen bocsánatot a magyar emberektől, hogy nyíltan uszított egy nemzeti közösség ellen”, amikor már ilyen szép eredményeket ért el a magyar nyelv megtanulásában. Az elnök látva, hogy a parlament alsóháza hallgatólagosan elfogadta a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet, és ezzel azt, hogy eladják Erdélyt Magyarországnak, biztos, ami biztos, nekifogott magyarul tanulni.
Pedig szavaiból egyértelműen kiordít, hogy amíg ő elnök, addig – ahogy a vátrások is mondták annak idején –: Meghal, harcol, de Erdélyt (és abban nagyszebeni házait) nem adja! Ráadásul tudhatott a magyar nyelv használatát kiterjesztő törvénykezdeményezésről is, így nem csoda, ha nekifogott (ahogy nagy elődje, Vadim Tudor nevezete) a lovak nyelvén tanulni. Már vártam, hogy úgy fogja köszönteni népét: Drága Románok!, Drága magyarok!, Drága (lesz) minden! Eddig a magyarok azért panaszkodtak, hogy egy árva szót sem szólt hozzájuk még március 15-én sem, most meg szegény törte magát, és azt mondta: Kellemes húsvéti ünnepeket! Azután további magyar nyelvórákat vehetett, és így sikerült annyira fejlesztenie magyarnyelv-tudását, hogy május elseje tiszteletére már a románokhoz is magyarul szólt, mondván: Io nopot, Pé Szé Dé!, és azt is, hogy: Io nopot, Ciolacu! Most, sokan nekiestek, mondván, hogy kimutatta a foga fehérét, jobban mondva, piros, sárga kékjét. Iohannisnak ezért elmehet a kedve a magyar nyelv további tanulásától.
Ciolacura azért dörgött magyarul, mert mint mondotta, Orbán Viktorral egyezkedett Erdély eladásáról. (Bizonyosan magyarul). Úgy látszik, annyira titkos volt a titkos alkudozás, a parlament titkos szobáiban és még ki tudja hol, hogy a titkosszolgálatok sem értesültek Erdély áráról, pedig ők minden évben rögzítik, hogy a magyarok nemzetvédelmi kockázatot jelentenek. Magyarország meg Erdélyre ácsingózik, amire (olvastam) az is bizonyság, hogy a magyar közszolgálati tévék az időjárást már az egész Kárpát-medencében mutatják! Csodálkozom, hogy az osztrákok nem tiltakoznak, mert az időjárási képen osztrák területek is szerepelnek, sőt, még az osztrák főváros is benne van. (Bár ilyen alapon Romániának is lehetnek nagyratörő tervei, mert nálunk az időjárást viszont az Atlanti-óceántól mutatják egészen Moszkváig).
Végül is Iohannis azért tiltakozhat ilyen vehemensen Erdély eladása ellen, mert már csak négy és fél évig lehet elnök, és ha közben elprédáljuk Erdélyt, akkor még az is megtörténhet, hogy ha Bukarestben marad, elveszti nagyszebeni házait. Most ő Románia szétdarabolását és így az unióét is megakadályozta, de mégsem dicsérte meg senki Brüsszelből, pedig igencsak megérdemelné. A brüsszeli (nagy) kutyák hallgatnak, pedig ideje lenne már felugatniuk, mert mint a román külügy is állítja: provokatív, nem helyénvaló, hogy Szijjártó Péter magyar külügyminiszter gyűlöletkeltőnek nevezete Iohannis megnyilvánulását. Iohannis meg behívhatná a bányászokat, mint ahogy Iliescu is tette volt, hogy rendet rakjanak, vagy csapjanak oda a toxikus képviselőháznak (amelyik majdnem megszavazta az ország szétdarabolását). Székelyföldre meg a hodákiakat és libánfalviakat küldhetné, hogy rendet teremtsenek, mint tették Marosvásárhelyen is 1990-ben. A tömegek eszmei felkészítése már megtörént.