László Zsuzsa
Gond lehet velem, mert folyton akad valami, amit nem értek. Nem vagyok Einstein, de remélem, a világ hülyéje sem. Nem politizálok, nem értek hozzá, és amihez nem értek, abban nem okoskodom. Legalábbis megpróbálok. De van szemem, fülem, látok és hallok. Aztán, amint mondtam, nagyon remélem, hogy tök idióta sem vagyok.
Szóval, itt van ez a kis „jelentéktelen” nyavalya, ami világszinten ránk tört, amivel nem tudunk mit kezdeni, megrémít. Hogy honnan, miért, meddig, és egyáltalán, talán egyszer megértjük... A hogyan továbbal vagyunk a legnagyobb bajban. Mégis mintha egy csomó egyéb fontosabb lenne annál, hogy a lehető legszerencsésebben kerüljünk ki a bajból. Hetekkel ezelőtt említettem (még naiv reménykedéssel), hogy talán ez a ránk szakadt ijesztő történet valami jót is eredményez. Arra gondoltam, de sejtem, hogy nem csak én, hogy egy kicsit magunkba nézünk. Átértékelünk ezt-azt, és ez a mostani rossz belőlünk a jobbik énünket hívja elő. Hát nagyon úgy néz ki, hogy naiv képzelgés volt ez. Mintha majdnem mindenhol, majdnem minden szinten ugyanolyan elszántan, sőt, időnként elvadultabban történnének a dolgok. Valahogy nem látom azt a bizonyos magunkba, befelé nézést.
Megint egy film jut eszembe, negyven éve forgatták. A dzsesszénekes Neil Diamond és Laurence Olivier főszereplésével. Miután láttam a filmet, megszereztem a lemezt, és rongyosra hallgattam. Nem fogom elmesélni a történetet, csak annyit, amennyi szükséges. Neil Diamond egy New York-i zsidó származású dzsesszénekes, az apja rabbi. Főhősünknek néger zenész barátai is vannak, akik egy alkalommal megkérik, hogy segítse ki őket, az énekesük nem tud aznap este fellépni. Neil Diamond feketére festi magát, és elmegy a klubba a barátaival zenélni. A klubban verekedés tör ki, a zenészbandát is letartóztatják. Fekete zsidó barátunk az apját hívja, hogy váltsa ki a börtönből. Megérkezik a rabbi apuka, meglátja a fekete fiát, és megkérdi: „Fiam, neked egy baj nem elég?” Ha eszembe jut, azóta is jól szórakozom ezen, persze kellett ehhez Laurence Olivier, most is látom magam előtt az egészet.
De az, ami mostanság történik, valahogy nem tűnik olyan viccesnek. Napok óta mégis ez a filmbeli jelenet jár a fejemben. Gondolom, azért a bizonyos mondatért, amely a fekete fiát megpillantó, hithű zsidó apából tör elő.
Szóval, nekünk egy baj nem elég...?
