Egyszerűen elképesztő az a versengés, amit az államfő önrendelkezés elleni kirohanása idézett elő, és amely háborítatlanul tör előre a parlamentben is, képtelenebbnél képtelenebb döntések támogatására sarkallva azokat a politikusokat is, akikről nemrégiben még azt hittük, van valami közük a normális gondolkodáshoz. A jelenleg feltartóztathatatlan gőzhengernek tűnő nacionalista roham – mely a jelek szerint alighanem mindent elsodorna, ami a nemzeti kisebbségek számára legalább elfogadhatóvá tette eddig a romániai létet – hétről hétre valódi „gyöngyöket” terem. Ezek közül is kiemelkedik a szerdán a képviselőházban elsöprő többséggel elfogadott új ünnepnap: június 4-e, a trianoni szerződés napja.

A kvázi egy évvel ezelőtt, az egykori külügyér, Titus Corlățean, valamint szintén a „magyarbarátságáról” igencsak hírhedt szociáldemokrata, Șerban Nicolae által összeeszkábált jogszabály már tervezet korában is igazi szörnyszülött volt. A kezdeményezők célja akkor is igen világos lehetett bárki számára, aki képes tovább látni a saját orránál vagy a korlátlan nemzetféltői szemellenzőn. Az indoklás, mely szerint a békeszerződés diktátumként való torz beállítása, a történelemhamisítási próbálkozások, az „egyesek” által felmelegített revizionista álláspontok miatt kell a törvény, önmagában röhej (és sajnos egyben vérlázító is). A szerdai vitán viszont a kezdeményezők és pár hozzászóló is képes volt ezt tovább „sötétíteni”. A cinizmus nagykönyvébe illik Corlățean azon mondata, mely szerint a törvény egyetlen nemzetiség vagy ország ellen sem szól. Már hogy is szólna, hiszen száz évvel ezelőtt a magyar közösséget több darabba szakították a világháború nyertes nagyhatalmai, nem kis részét erőszakos asszimilációs folyamatoknak kitéve. Hogy Románia számára ez a nap ünnepnek számít, az nehezen vitatható, de mindeközben azt állítani, hogy egy ilyen jellegű emlékezéssel nem sértünk meg senkit, mélységes gazemberségre vall. És ha ez nem lenne elég, szerdán az elmúlt hetek primitív megnyilvánulásait sem kellett hiányolnunk. A liberálisok megmondó embere jóvoltából Orbán Viktor magyar miniszterelnököt is „helyre tették”, alaposan kioktatva mindenkit, milyen idejétmúlt, igazságtalan és nevetséges minden olyan próbálkozás, amely a Trianon előtti állapotok helyreállítására irányul. Nagy kár, hogy az elvakult nacionalizmus kapcsán még véletlenül sem ezt gondolják.

Újabb ünnepe van tehát az országnak, mely még távolabb taszítja a megbékélés esélyeit románok és magyarok között. Ráadásul teljesen felesleges, hiszen december elsején nagyjából ugyanazt ünneplik, de ez újabb kiváló alkalom arra, hogy felmutassa: a román politikumot Erdély elvesztésének rémképe igenis kísérti. Száz év után talán már megnyugodhatnának, és inkább azzal kellene foglalkozniuk, hogy mindenki, aki itt él, a magáénak érezze Erdélyt.