A sepsiszentgyörgyi Kelemen Kincső az elmúlt öt évet az Egyesült Államokban töltötte. Tanulmányait a napokban fejezte be a kaliforniai Cal State East Bay egyetemen, emellett pedig a főiskola kosárlabdacsapatának meghatározó játékosává fejlődött. A 2015–2016. évi szezont a Colorado State University kötelékében töltötte, majd a váltás mellett döntött, így a következő négy évben Kaliforniában tanult és kosárlabdázott. Az irányítóként és dobóhátvédként is bevethető háromszéki játékos a Cal State East Bay Pioneers mezében összesen 119 mérkőzésen lépett pályára, a 2019–2020. évi idényben 30 meccsen kapott lehetőséget, 189 pontot szerzett, 71 lepattanót gyűjtött és 46 gólpasszt osztott ki.
– Befejezted tanulmányaidat a tengerentúlon. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az elmúlt öt évben, elsősorban kosárlabda szempontjából?
– Úgy gondolom, az utóbbi években sokkal jobban hozzászoktam az amerikai stílushoz, magabiztosabb lettem. Véleményen szerint fejlődtem védekezésben, a dobótechnikám is sokat javult, és úgy érzem, vezető egyéniséggé váltam az évek alatt. Egy év után a több játékperc reményében egyetemet és csapatot váltottam, utólag pedig kiderült, hogy jó döntést hoztam, hiszen csapatommal, a Cal State East Bay Pioneersszel háromszor is a kaliforniai konferencia négyes döntőjében szerepeltünk, a 2017–2018. évi szezonban megnyertük a döntőt, és kijutottunk az amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) első fordulójába. A rengeteg utazással, mérkőzéssel és edzéssel töltött óra mind olyan emlék, amit soha nem felejtek el, ez mind hozzájárult ahhoz, akivé kosárlabdázóként és emberként váltam.
– Az Egyesült Államokban a sport mellett a tanulás is fontos szerepet játszott az életedben. Mit tanultál, és hogy sikerült összeegyeztetni a kosárlabdával?
– Diplomát általános menedzsment és üzleti adminisztráció szakon szereztem. Sportolóként nem épp a legkönnyebb az egyetem, edzésekre járni és emellett az órákon is jelen lenni komoly kihívás. Viszont mindig is szerettem tanulni, így motiváltnak éreztem magam, hogy nemcsak a sport, hanem a tanulás terén is a legtöbbet próbáljam kihozni magamból. A befektetett munkának eredménye is lett, hiszen az egyetem elvégzésekor kiváló átlagomnak köszönhetően kitűnő minősítéssel diplomáztam.
– Az egyetemi kosárlabdacsapatok mekkora figyelmet fordítanak a mentális felkészítésre?
– Úgy gondolom, hogy az edzőm próbált a mentális felkészítésünkre is időt szakítani, szóval mindenképp fejlődtem ilyen téren is, azonban egyedül is sokat dolgoztam azon, hogy erős legyek fejben. Őszintén mondom: nem könnyű egyetemistaként sportolni az Egyesült Államokban sem, nagyon erősnek és motiváltnak kell lenni ahhoz, hogy a családtól és az otthontól távol számtalan ismeretlen, más kultúrájú ember között sikeres és boldog lehess. A megpróbáltatások és kihívások ellenére az elmúlt években szerzett tapasztalatot nem cserélném el semmivel, az elvárások és küzdelmek erősebbé tettek mentálisan – mellesleg én mindig szerettem a kalandokat.
Fotó: Marcus Smith
– Mi volt a legnehezebb, amivel meg kellett küzdened az egyetemi évek alatt?
– Véleményem szerint a legnehezebb az volt, hogy összeegyeztessem a tanulást az edzésekkel úgy, hogy részmunkaidőben még dolgoztam is. Egyáltalán nem volt könnyű, rendkívül mozgalmas napjaim voltak, pihenésre egyáltalán nem maradt időm. Mivel szeretek folyamatosan mozgásban lenni és tevékenykedni, idővel megtaláltam az egyensúlyt, bár alig maradt időm a kikapcsolódásra, szórakozásra. Számomra a kosárlabda egy játék, amelyet teljes mértékben élvezek, annak ellenére is, hogy megszámlálhatatlan órát kell edzeni.
– Európaiként milyen különbségeket tapasztaltál az európai és amerikai kosárlabda között?
– Mindenképp jól látható és érzékelhető különbségek vannak a két stílus között. Az amerikai kosárlabdában inkább az erőnlétre és a gyorsaságra építenek, én pedig európaiként a csapatjáték és a technikai felkészültség terén élveztem előnyt. Számomra kezdetben nagyon nehéz volt hozzászokni az amerikai stílushoz, viszont az idő múlásával rájöttem, hogyan tudom az adottságaimat, erősségeimet ehhez a stílushoz alakítani.
– Hogyan telnek a mindennapjaid ebben a rendhagyó helyzetben? Hogy tudod magad formában tartani?
– Még az Államokban vagyok a testvéremnél, a mindennapok vele telnek, aminek nagyon örülök, hiszen rég nem tudtam minőségi időt vele tölteni. A kosárlabdatermek még mindig zárva vannak, így naponta kint szaladok, többnyire testgyakorlatokat építek bele az edzéseimbe. Bármennyire is próbálkozom, mégsem helyettesíthető az erőterem vagy a kosárlabdapálya. Már nagyon várom, hogy ismét megnyíljanak a pályák, és újra teljes értékű edzéseket végezhessek.
– A folytatáson gondolkodtál? Továbbra is a kosárlabda lesz a főszereplő az életedben, vagy más irányba kacsintgatsz?
– Terveim között szerepel, hogy az elkövetkező években a kosárlabda legyen az elsődleges, viszont már a munkaerőpiacon is körülnéztem, mert tisztában szeretnék lenni a lehetőségeimmel a sport befejezése után is.
– A közeljövőben milyen terveket, célokat szeretnél megvalósítani?
– Eddig minden erőmet és energiámat az egyetem elvégzésébe fektettem, hiszen az elmúlt napokban voltak az utolsó vizsgáim, és sokat kellett készülnöm rájuk. Sajnos, a vasárnapra tervezett egyetemi ballagás elmarad a járvány miatt. Mindenképp azt akarom, hogy a körülményekhez képest, amennyire lehetséges, edzésben tartsam magam, majd, ha javul a helyzet, meghozom a döntést, hogy hol folytassam a kosárlabda-karrieremet.
