Részint azért, mert Romániában az elvtársak igen nagy része sikeresen átmentette magát az új időkbe, és olyan eredeti demokráciát épített ki, ami továbbra sem az embereknek, az állampolgároknak szól, hanem csak az uralkodó osztálynak.

Az mit sem számít, hogy jelenlegi „pártunk és kormányunk” (helyesebben Klaus Iohannis államfő pártja és kormánya) a szólamok szintjén a régi világ képviselőinek esküdt ellensége, és zászlaján haladó, európai jelszavakat csattogtat – elterelő manőver ez is, mint a magyarellenesség. Utóbbi annyira sikeres volt, hogy a saját figyelmüket is elvonta, így a szükségállapot – három héttel korábban bejelentett – vége is meglepetésként érte a „járvány ellen küzdő” liberálisokat.

Így történhetett, hogy két hónapi elzártság után egy háromnapos szabad hétvégét kapott az ország népe, amikor minden korlátozás és megszorítás nélkül bárki bármit megtehetett. Sokan éltek is a lehetőséggel: nem csupán Bukarestben voltak népes mulatságok, amelyek láttán a szakemberek fejcsóválva közölték, hogy újra felívelhet a már lefelé tartó járványgörbe. Ezért hirdethette ki zordonan hétfő reggel Ludovic Orban, hogy „maximális vészhelyzet” van. Hogy ez konkrétan mit jelent, ma derül ki, mert estére hívta össze a válságstábot.

Nem tudni, mit akar bizonyítani a kormányfő, illetve a belügyminiszter azzal, hogy a legtöbb katonai rendeletet éjfél felé hirdetik ki. Ha azt, hogy éjjel-nappal fáradhatatlanul dolgoznak, nagyon tévednek: mert ha sem a Cotroceni-, sem a Victoria-palotában nincs senki, aki el tudjon számolni 30-ig, és onnan visszafelé, amíg kiköbözi, hogy mikor kell benyújtani azt a (rövid, néhány nagyon gyakorlati kérdésre vonatkozó) törvénytervezetet, amely május 15-től lép érvénybe (és nem kaszálható el az alkotmánybíróságon), akkor az egész siserahad érdemtelenül veszi fel a fizetését. Igen, az emberek is felelősek a saját magatartásukért, az elmúlt hétvégére ajánlásokká szelídült, tegnaptól ismét büntetésekkel számon kért szabályok betartásáért, de milyen alapon vár el tőlük bármit az a vezetői csoport, amelynek tagjai sűrűn ellentmondanak egymásnak? Miért kellene elhinni Iohannisnak vagy Orbannak, hogy urai a helyzetnek, mikor egy előre látható feladat, a szükségállapot fokozatos feloldása is kicsúszott a kezükből? A hatóságokat a köztereket ellepők és a külföldről hazatérők ezrei is felkészületlenül érték, és ezt már nem lehet sem a szociáldemokratákra, sem a magyarokra fogni.

A maguk hibájának takargatására újabb szigorkodás következik, nem 16, hanem legtöbb 8 fős rendezvényekkel és más korlátozásokkal. Jelenleg a lazítás ugyanolyan ködösnek látszik, mint a gazdaság újraindítása – csak az világos, hogy a kormánynak nagyon tetszik a lázas tevékenységnek álcázott központosított döntéshozósdi. A vészhelyzet fokozódik. A veszélyérzetünk is.