Ráadásul a folyamatnak a szükségállapot sem igazán használt, hiszen az ilyen helyzettel járó katonai szigorra alapozó berendezkedés általában igen alkalmas arra, hogy gyakorlóiban a mindenek felettiség érzését erősítse. Az Országos Diszkriminációellenes Tanács tegnapi döntése kapcsán mutatott reakció igen beszédes példa az elnök „állapotára”. Az áprilisi primitív és agresszív magyarellenes megnyilvánulását ötezer lej bírsággal „honoráló” testületet egy rövid közleményben intézte el Románia közjogi méltósága: politikai döntés, amit megtámad a bíróságon.

Vélhetőleg kevesen gondolták, hogy a tanács ítéletét megrázkódtatásként éli meg az államfő – más, a testület által elmarasztalt politikusok, televíziós műsorvezetők sem esnek különösebben kétségbe –, de hogy ebből is csak ugyanazt legyen képes kihámozni, az már szánalmas. Lenne, ha nem éppen a Cotroceni-palota lakójáról beszélnénk. Így viszont már igen súlyos, hiszen újabb bizonyíték arra, hogy a legmagasabb állami tisztség betöltője egy elszabadult zsarnok, akinek csak a saját igazsága létezik. Egyéni kis világában pedig csakis politikai támadásról lehet szó. Még véletlenül sem hajlandó szembenézni az útszéli cinizmussal és mélységes gonoszsággal, amivel porig alázta országa egymilliónál is több polgárát, hogy aztán mérföldes hazugsággal a nyakukra uszítsa a nacionalizmustól elvakultak tömegét. Államférfihoz méltatlan, emberi szempontból köpedelem fellépésről, melyért ráadásul egy legtöbb jelzésértékűnek tekinthető pénzbírsággal kell felelnie. Erről szó sincs, csakis ellenségei újabb ármánykodása állhat a háttérben, feltételezhetően azoké, akik az autonómiastatútummal Erdély „kiárusítását” is eltervelték, amit ő hősiesen megakadályozott, és ebbe képtelenek belenyugodni.

A fentiek alapján adja magát a kérdés, hogy az államfő párhuzamos univerzumában miként csapódnak le egyes tekintélyes német és svájci lapokban megjelent, távolról sem hízelgő vélemények, melyek megfogalmazói kertelés nélkül sötét nacionalistának minősítik, és mint olyan, örökre méltatlannak például a Nagy Károlyról elnevezett díjra, melyet a járvány miatt egyelőre nem vehetett át. Sajnos, élhetünk a gyanúval: nagyjából sehogy. Ezt pedig erősítheti benne, hogy mindeközben a díjat odaítélő társaság igazgatótanácsának elnöke szerint Iohannis meggyőződéses Európa-párti, nagy hirtelenjében nem vált nacionalistává, csak elragadtatta magát. Ami a politikában előfordul. Lapozhatunk.