Carel Eppingbroek holland vállalkozó

— Hogy veszélyeket rejt az itteni élet, már én is tudom. Sok a holland üzletember Romániában, s bárkivel állok szóba, mindenkinek az a véleménye, hogy itt az üzleti élet teljességgel más, mint nálunk.

Carel Eppingbroek nem hajlandó részletekbe bocsátkozni, a nyílt bírálatot kerüli, egy látogatás és ismerkedés a cég belső életével mindamellett közvetetten választ ad kérdésünkre. Miként felér egy győzelemmel az is, hogy a cég betöltötte tizedik évét, s ,,nem kis nehézségeket" leküzdve megszilárdította helyzetét.

Valamivel többet árul el Siklódi Endre, aki a csak angolul beszélő tulajdonosok mellett a bizalmi menedzser szerepét tölti be.

— A céget 1998-ban jegyezték be a Kovászna megyei kereskedelmi kamaránál, a termelés október 21-én indult. Nemegyszer fordult elő, hogy feltevődött a kérdés: érdemes-e folytatni? Mindig a folytatás mellett döntöttek. Termékeink kilencven százaléka korábban exportra ment, tavalyelőttől a belső piac felé is fordultunk. Megjelentek nálunk is az igényesebb vevők, akik meg tudják fizetni az itt gyártott bútorokat, asztalt, széket, szekrényt, lépcsőt és hajópadlót. Újabban arra törekszünk, hogy e tíz százalékot növeljük.

Carel Eppingbroek ehhez azt teszi hozzá, hogy a nyugati piac évek óta hanyatlik mind Hollandiában, mind Németországban, ez is hozzájárult az irányváltáshoz.

— Bútorainkat külön megrendelésre állítjuk elő, folyamatosan a tölgyfából készült hajópadlót gyártjuk, melynek nagy a kereslete a holland piacon, s melyet mi félkésztermékként küldünk ki Hollandiába az anyacéghez, ahol a végső símításokat elvégzik rajta. A cégnek Hollandiában tizenhét, itt pedig hetvennégy alkalmazottja van, bedolgozókkal együtt nyolcvanhárom. Kezdtük hárommal, utána fél évig nyolcan, majd húszan, az utóbbi három évben fejlődtünk fel a mai létszámig.

Az alkalmazottak egy kisebb része szentgyörgyi, nyolcvan százalékuk borosnyói, vagy annak környékén lakik, Rétyen, Bitán, Egerpatakon, Kisborosnyón, Feldobolyban, Cofalván és Lécfalván. Az ingázás megkönnyítésére — jellegzetesen holland ötlet — bicikliket osztottak ki köztük, azzal jár legtöbbjük. Jaj, persze, mint közismert, Hollandiában a királynő sem átall kerékpárra ülni, mikor piaci bevásárlásait intézi!

A megbízhatóság mint tőke

A riporternek eszébe jut, hogy a cég helyén a kilencvenes évek elején egy Csegezi nevű mérnök, a valamikori kovásznai bútorgyártó kombinátot otthagyó szakember alapított gyárat, faházak készültek itt évekig sorozatban exportra. Siklódi szerint az egykori állami gépállomás telkén valóban működött egy faipari cég, az épületek fél évig üresen álltak, akkor vásárolták meg a hollandok az egyhektáros telket, melyen mára bontás és építés után több jól berendezett műhely, raktár áll, újabban négy szárítókamrát is építettek, mert a hazai fűrészáru a minőségi termelés próbáját nem állta ki.

— Most összesen 250 köbméter fűrészárut tudunk szárítani egyszerre. A hollandok a telek mellett új és leszerelt gépeket is beszereztek, a technológia holland eredetű. A két országon kívül másutt nincs telephelyünk, a cég közepes nagyságúnak számít.

A riporter itt közbeszúrja, úgy szerzett tudomást a cégről, hogy Erdővidéken jártában a Conectic Kft. vezetője mint kiszámítható, megbízható partnert dicsérte őket. Kiemelve, ami nálunk szokatlannak számít: a holland vásárló rendszeresen meglátogatja, és érdeklődik az üzletmenet felől, szemlátomást meg akar győződni arról, építhet-e a továbbiakban az erdővidéki beszállítóra, egyúttal felajánlva segítségét is, ha annak szüksége van rá. Magyarán: a hollandok ápolják a partneri kapcsolatokat, ami a vadkelet rablókapitalizmusából egyelőre kirí, holott a bizalom kultiválása nélkül normális üzleti élet elképzelhetetlen. Erről mondja Siklódi Endre:

— A holland üzletemberek tulajdonsága, hogy nem csupán a tisztán üzleti részét tartják szem előtt a kapcsolatnak, hanem a szociális oldalát is. Ha végigmegy a gyáron, mindenkivel kezet fog, és próbál szót is váltani velük. Nálunk megnehezíti a dolgát, hogy a mi munkásunk nemigen beszél angolul, de a mosolyból, tekintetből is tud olvasni, és látja, ki elégedett, ki nem, miként rajta is meglátszik, mit gondol a munka minőségéről. Ezt az alkalmazottak mellett kiterjesztik a beszállítókra, vevőkre is.

A cég különben székelyföldi cégek mellett Vaslui megyéből és Máramarosból is vásárol fát, előbbi ukrajnai nyersanyagot is forgalmaz.

Az éves forgalomról szűkszavúan annyit közölnek, hogy millió eurós nagyságrendű, a bérekről még szűkszavúbban, hogy az átlagfizetés nyolcszáz lej. Hogy a holland igényeknek megfeleljenek, a munkások továbbképzésen vettek részt a munkaügy segítségével szervezett tanfolyamokon, ha új gépet vesznek, annak kezelését pár ember előbb az anyaországban tanulja meg.

Érdekes fordulat

Mivel külföldön megnehezültek az eladási feltételek, itthon pedig bővül a piac, a cég fordulatra készül. Nem hiába vett telket Kispatakon az egyik tulajdonos, és épít rá házat magának, jelzi ez is, tartósabban be kíván rendezkedni vidékünkön. Kezdetben nyilván a nyersanyag és az olcsó munkaerő vonzotta vidékünkre a két üzletembert, aki egy faipari óriáscéget hagyott ott az új keleti lehetőség kiaknázása kedvéért. Mára már vevőiket is itt szeretnék szaporítani. Nemrég részt vettek bútoraikkal, lépcsőikkel, hajópadló-modelljeikkel brassói, bukaresti, szentgyörgyi vásárokon, s a visszajelzés pozitív — állapítja meg Carel Eppingbroek. Az építőipari fejlődés eredményeként nőttek az igények, megjelent a fizetőképes kereslet. A cég 2000 négyzetméteres termelői felületét 400 négyzetméteres bemutatóteremmel készül bővíteni, hogy a növekvő számban érkező kuncsaftokkal optimális körülmények közt ismertethessék termékskálájukat. ,,Romániában nő a piac, közelítenek az igények a nyugatihoz, megjelent az a réteg, mely keresi a holland minőséget. A román cégekkel szemben előnyben vagyunk, ezt érdemes kihasználni." Ha figyelembe vesszük, hogy a valamikori hazai bútorgyártás összeomlása következtében ma lengyel, szlovák, olasz stb. cikkek árasztják el a román piacot, csak örvendhetünk, ha ezeknek belső versenytársa akad.

A hollandok honosodóban vannak — mondhatnánk, hozzátéve: bárcsak egy szolidabb üzleti erkölcs is gyökeret eresztene velük együtt e vadkeleti miliőben.