Kerekes László nem csak plébánosként és egyházjogászként ismert, hanem a kézdivásárhelyi Gábor Áron cserkészcsapat vezetőjeként is, aki számos felső-háromszéki cserkészcsapat létesítésénél és újraindításánál bábáskodott. Kinevezését követően tegnap lapunk kérdéseire is válaszolt, közölve, hogy nagyon sokat köszönhet nemcsak egyházközségének, hanem cserkészeinek is, lélekben és imádságaiban mindig velük lesz.
– Hogyan fogadta a kinevezést Laci atya, számított rá vagy meglepetés volt?
– A püspöki kinevezésem meglepetés volt számomra, bár néhány közeli ismerősöm előre megmondta vagy „megjósolta” ezt, de nem vettem komolyan, mert annyi tennivaló volt és van az egyházközségben, hogy inkább arra koncentráltam. Most, amikor tény és valóság az új szolgálatom, elgondolkodtat a nagy feladat, amire szól a kinevezésem. Ilyenkor Szent Pál apostol szavait ismételgetem, amit a szentmise ma reggeli olvasmányában olvashattunk: „De mit sem aggódom, szóra sem tartom érdemesnek életemet, csakhogy végigfussam pályámat, és teljesítsem a feladatot, amelyet Urunk, Jézus bízott rám, vagyis hogy tanúságot tegyek az Isten kegyelmét hirdető evangéliumról.” (ApCsel 20,24).
– Milyen tervei vannak a kinevezése nyomán? Hogyan látja elődje, a köztiszteletben álló Tamás József nyugalmazott segédpüspök hagyatékát? Szeretne-e valamiben változást?
– Az új kinevezésem arra ösztönöz, hogy segítségére legyek a mindenkori főpásztornak, az érsek atyának, együtt imádkozni, gondolkodni, meglátni az „idők jeleit” az evangélium hirdetésére. Nagy feladat hárul az érsek atyára, amiben tudom, szeretném őt segíteni. Ferenc pápa tavalyi látogatásának mottója még mindig aktuális a szolgálatomra: „Járjunk együtt az úton!” Gondolom sokan látták és látják nagyméltóságú és főtisztelendő Tamás József ny. segédpüspök úr hagyatékát: a végtelen alázat, az imádságos lélek, a nagy szeretet, amivel mindenki felé közeledett, a jóság és öröm, amit csodálhatunk. Szeretném ennek legalább egy szikráját megvalósítani. Éveken keresztül lelki vezetőnk volt a papnevelő intézetben: szerettük, felnéztünk rá, végtelen hálával tartozunk, ahogyan közelebb vezetett minket Jézus Krisztushoz. A jó Isten, úgy látom, hogy e kinevezésen keresztül hív engem a szentebb életre. Ha sikerül magamat lélekben megújítani, biztos vagyok benne, hogy Isten segítségével a környezetem is megváltozik.
– Mi lesz a cserkészvezetői tevékenységével, lesz-e ideje folytatni ezt a nagyon fontos ifjúságnevelő hivatást?
– Nagyon sokat köszönhetek az egyházközségnek, és benne a cserkészeimnek, mert olyan a csapatunk, mint egy nagy család. Nagy kihívás lesz számukra, hogy nem lehetek közel, nem tudok annyira besegíteni a szervezésbe, cserkészkedésbe. Nagyon sok jó vezető van azonban, akik tudják, mit kell tenniük, hogyan vigyék tovább a cserkészcsapatot. Az elmúlt években több alkalommal bebizonyították a tehetségüket, amikor nem voltam velük egy túrán vagy táborban, épp olyan szuper volt, mind a szervezés, mind a foglalkozás. Lélekben és imádságban mindig velük vagyok, talán nem is meglepő, ha álmaimban évekig visszatérnek majd a csodálatos, közös cserkészélmények, a cserkésztúrák és cserkésztáborok.
– Hogyan látja az egyházmegyét, milyen sürgető, megoldásra váró feladatokat kellene elkezdeni vagy tovább folytatni?
– Az egyházmegyében és a világegyházban is a legsürgetőbb feladat az evangélium hirdetése, felismerni az „idők jeleit”, hogyan kell Isten igéjét továbbadni. A nagy kihívás mindannyiunk számára az elvilágiasodás, mely eltávolítja az embereket Istentől. Ez pedig óriási feladat: úgy élni, gondolkodni, beszélni, cselekedni, hogy az emberek Isten utáni vágyakozása megerősödjön, ahogyan Bosco Szent János mondta: „Feladatunk úgy élni, hogy mások általunk szeressék meg az Istent!” Az a mély hit és tudat, hogy szükségünk van a jó Istenre, és csak Vele lehet boldog az életünk.
– Gratulálunk a kinevezéséhez, további jó munkát, egészséget és munkabírást kívánunk!
