Mindezt azért, mert szavazatokat szeretnének vásárolni. Fizetésemelés-ígéret a tanügyieknek: négyszázezer szavazat. Nyugdíjemelés: több millió szavazat. Aztán jön a több fizetéskövetelő. Majd újabb ígéretek, újabb szavazatok. A végén többen fogunk szavazni, mint ahányan vagyunk. Az emeléseket kormánypártok képviselői is megszavazták. Most a kormány feje vakarja a fejét, és azt mondja, nincs miből. Pedig mindenki azt szavalja, hogy rettenetesen növekedik a gazdaság. Úgy dübörög, mint két évvel ezelőtt a magyar. Ezt a rablómesét majd’ mindenki elhiszi. Pedig a külföldön dolgozók által hazaküldött eurómilliókon kívül egyebünk nemigen van. Esetleg némi külföldi beruházás. De valójában a hatalmas gazdasági fejlődés nem egyéb, mint árdrágítás. Mert dolgozni ugyan sokat dolgozunk, de rosszul. A munkatermelékenység nem nő, de a bérek úgy, mintha húznák. Ennél még jobban csak az árak emelkednek. Most nem lehet tudni, hogy az árak azért nőnek-e, mert nőnek a bérek. Vagy inkább a béreket kell azért növelni, mert nőnek az árak. Ezért én is azt javaslom: tessék mindenkinek emelni a bérét! A köztisztviselőknek, az egészségügyieknek. Ők is megérdemlik. Az ő bérük is alacsony. A rendőrségét, katonaságét, csendőrségét is! Az már most is magas, miért ne lehetne egy kicsit magasabb? Mindenkinek emeljék meg, akinek teljesítménye fizikailag nem mérhető! Mivel gyengén teljesítünk, ezért azokét ne emeljék, akik teljesítménybérben dolgoznak. Aki például egy fakanalat csinál, ha kétszer akkora bért akar kapni, csináljon kettőt. Ha nem, akkor még vegyenek el az addig egy darabért kapott béréből is. Mert valahonnan az emeléseket csak ki kell fizetni. Mintha látnám, mihelyt kiürülőben lesz az állampénztár, még kitalálnak valami adófajtát. Már hallom is, hogy január elsejétől nő a luxusadó. A benzin, a cigaretta, a szesz ára. És majd elindul cégeket büntetni az ellenőrök siserehada. Mert az állampénztárba kell a pénz. Majd a választások után attól függően, hogy ki kerül hatalomra, aszerint fognak beszélni. Ha a mostani ellenzék nyer, akkor azt fogják mondani, ők nem tudták, hogy üres az állampénztár. Ha valami csoda folytán a mostani kormányosok, akkor azt, hogy ők nem is akarták, de rá voltak kényszerítve. Sajnos, már csak részben érvényes a régi módszer, amikor valaki a polcra került, kapott három borítékot, és ha bajban volt, egyet ki kellett bontania. Az elsőben az volt, hogy mindent kenj az elődödre. Ez most is működik. Következőkor, ha nagy zűr volt, felbontotta a másodikat. Abban az állt, hogy gyakorolj önkritikát. No, hát most már ilyen nincs. Mindig más a hibás. A világgazdaság, az ellenzék, az időjárás. A következő baj esetén meg az volt a harmadik borítékban, hogy készíts három borítékot. Most nem. Most az van, hogy készülj a következő választásokra!