„És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel...”
(Apostolok Cselekedetei 2, 1–4)
Életet felfedező kisgyermekként a világ, amely körbevesz, egy hatalmas csoda. Aztán, ahogy az idő telik, a csodákat megkérdőjelezi a már kamasszá, fiatallá érett gyermek. Lesznek csodák, amelyekre talál magyarázatot, a megmagyarázhatatlanok ellen tiltakozik, elzárkózik előlük. De az idő itt nem áll meg. Minél jobban telik, annál jobban nyit az ember ismét a csodák felé, és ismét felfedezi Isten keze munkáját. Ezt látom saját magamon is. Minél idősebb leszek, annál több isteni csodát vélek felfedezni a saját és embertársaim életében, a környezetemben, a természetben. Isten – akár közvetlenül, akár mások által – csodát tesz nap mint nap.
Csoda minden virradat, amelyet megláthatunk, egy mosoly a gyermekünk arcán, csoda az, amikor a célunkat elérjük, csoda lehet egy kibékülés, gyógyulás, túlélés, elengedés, megszerzés, és még sorolhatnánk. És csoda az ünnep is, így pünkösd ünnepe is.
Ha nem hiszünk ezekben a „mindennapi” csodákban, ha nem érintik meg szívünket, akkor cselekvésre sem indítanak. Márpedig az isteni csoda lényege többek közt az, hogy hitet ébresszen az emberi szívben és mozgósítsa az embert.
A Szentlélek kitöltetésének csodája is azért történt, hogy az emberek hitre jussanak és megkeresztelkedjenek. És az nem csak akkor és ott történt meg, hanem ez mindennap megismétlődik. Mert bizony a Szentlélek azóta is munkálkodik, és ennek csodája érződik. Hányszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy nem tudunk dönteni, de egyszerre mégis megváltozik valami! Hányszor keresgéljük a megfelelő szavakat, s hirtelen rátalálunk! Hányszor kerülünk olyan helyzetbe, hogy úgy érezzük, megbénít a pánik, de aztán mégis sikerül legyőzni azt! Hányszor teszünk valamit úgy, hogy nem tudjuk, miért tettük, és később látjuk annak eredményét! Ez mind-mind a Szentlélek munkája. Jó érzés ezt tudatosítani, és még jobb érzés ezért imádkozni. Imádkozni azzal a Szentlélekkel, aki „esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodással” (Róm 8,26), aki megigazítja a mi imádságainkat, aki miatt meghallgatja az Atya a mi kiigazított kéréseinket.
A Szentlélek csodája idén is – a járvány ellenére is – elő van készítve nekünk. Pár nap, és megemlékezhetünk róla. Felfedezhetjük benne azt, hogy ez maga a valóság, és azt is, hogy ez egy hatalmas ajándék, mely által jobbá válhat az élet, tisztábbá a lélek és igazabbá az imádság!
A Szentlélek ajándékával élni kell, és tovább is kell azt adni. Élni és továbbadni úgy, hogy mindenki megláthassa: veled történt valami, mintha kicseréltek volna, mintha más szívet kaptál volna! Hadd kívánják meg mások is ezt az ajándékot tőled!
Így legyen egy életet megváltoztató, áldott pünkösdi ünnepe mindannyiunknak!
Marosi Tünde
.jpg)
