Csak lassan enyhül az a bezártság, amit a koronavÃrus-járvány hozott ránk, és amelynek következtében egyik napról a másikra megváltozott az életünk. Az egyházak a szükségállapot idején nem tarthattak templomi istentiszteleteket, a világhálón és a rádióban azonban jelen voltak, és a közösség rászoruló tagjaihoz is elértek, most pedig az újranyitásra, szabadtéri istentiszteletekre készülnek, amelyeknek különös hangsúlyt ad, hogy pünkösd ünnepe következik. A rendkÃvüli helyzetrÅ‘l Zelenák József sepsiszentgyörgyi evangélikus lelkész beszélt lapunknak.
Nehéz idÅ‘szak volt ez, nagyon remélem, hogy a fokozatos feloldások valami jobbat hoznak az életünkbe – magyarázta Zelenák József. – A bezártság alatt a templom is üres volt – az istentiszteleteket online üzemmódban tartottuk meg –, de a hivatalba bejártunk mindennap, és egyéb tevékenység is került. Egyházunk minden délután 6 órakor közös áhÃtatot tartott, amelybe ErdélybÅ‘l és BukarestbÅ‘l is bekapcsolódtak a hÃvek, lelkészek. Szóltak a harangok, és közösen imádkoztunk. Vasárnaponként országos istentiszteletek is voltak, Sepsiszentgyörgyön pedig saját közösségi oldalunkon futottak, és ezeket helyi rádióadó is közvetÃtette. A hÃvek zömével telefonon tartottuk a kapcsolatot, az idÅ‘s családoknak bevásároltunk: gyülekezeti szinten saját diakóniai szolgálatunk, az Irgalmas szamaritánus szervezet önkénteseivel, de bekapcsolódtunk a helyi önkormányzat által kezdeményezett, egyházi és civil szervezetek együttműködésével működÅ‘ programba is, amely a Vöröskereszt irányÃtásával látta el a város idÅ‘s polgárait a szükséges javakkal. Mentünk, mert úgy éreztem, ott a helyünk, segÃtenünk kell a bajban levÅ‘knek.
A legmegterhelÅ‘bb feladat a temetés volt. Azt, hogy az elhalálozottat legtöbb hat személy kÃsérheti el az utolsó útjára, a hozzátartozóknak és a lelkésznek sem volt egyszerű megélni. De olyan is volt a járvány elején, amikor ötvenfÅ‘s összejöveteleket még lehetett tartani, hogy az elhunytnak épp a családja nem vehetett részt az édesapa végtisztességén, mert karanténban voltak; ez minket is megviselt. Nagyon rossz érzés az is, hogy az emberekbe annyira beleverték a félelmet, hogy sok idÅ‘s most sem mer kijönni a házából. ValószÃnűleg el kell még telnie valamennyi idÅ‘nek, amÃg rájönnek, hogy most már lehet mozogni, ismét részt lehet venni a közösségi életben. Ez sem lesz olyan, mint a járvány elÅ‘tt, a templomba egyelÅ‘re nem mehetünk, de a pünkösdi istentiszteletet megtartjuk: a Dohány utca 6. szám alatt, ahol idÅ‘vel óvodát fogunk működtetni, elég nagy az udvar ahhoz, hogy a megfelelÅ‘ távolságtartással összegyűljön 50–60 hÃvÅ‘. A vasárnapi istentiszteletekkel is oda költözünk, amÃg a korlátozásokat fel nem oldják. A nehéz idÅ‘szakon már túl vagyunk, reméljük, hogy ezután fokozatosan enyhül a szigor, és valami jobb jön a sok megpróbáltatás után – vélekedett Zelenák József.
.jpg)
