Egy alkalommal este későn mentem haza, s az utcákon nem volt világítás. Milyen félelmetes tud lenni a sötétség! Jézus azt mondja egy helyen, hogy a sötétség a tolvajok és a rablók órája.

Tulajdonképpen miért is félelmetes sötétségben járni, holott a sötétség ugyanazokat a házakat takarja, fákat és parkokat? Csak éppen nem látjuk őket. Ugyanazok az emberek mennek az utcán, akikkel nappal is találkozhatunk. S nagyon ritkán van az, hogy veszélyesek lennének ránk nézve. A sötétség nem tényszerűségében félelmetes, hanem abban, aminek a jelképévé válik. Jó kérdés, hogy melyik a félelmetes sötétség: az éjszaka leple, a sötétség bársonya, vagy az, ami belül van, bennünk, emberekben?

Az éjszakát Isten pihenésre adta. A nap leszállása jelzi a nyugalom idejének kezdetét. A bűn miatt van az, hogy ez az időszak megtelik furcsa árnyakkal, torz alakokkal, rossz érzésekkel. A sötétség valahol Isten ellenpólusává változott. Mindent jelent, ami nem világosság, ami nem fény.

„Isten világosság és nincs benne sötétség” – írja János apostol. Milyen jó ezt tudni! Isten nyilvánvaló, nem rejtőzködő. Ő felismerhető, nem visel álarcot. Nem lakik misztikumokban, őhozzá nem sötét, átláthatatlan szertartásokon át vezet az út. Isten az éltető erő, amely ráragyog a világra.

Ebben a lassan mögöttünk maradó, emberpróbáló időszakban is Isten azt akarta, hogy tudjuk minden egyes reggel, amikor felkel a nap, hogy Ő itt van, velünk van, Ő létezik.

Az ember mindig választ. Akaratlanul is választ. Minden cselekedetével, gondolatával. Választ a világosság és a sötétség között. Egyszerű hétköznapi döntéseinkben is választunk. Ha igazat mondunk egymásnak és igazmondásra tanítjuk gyermekeinket, a világosság oldalára állunk. Ha hazudunk, ferdítünk, elrejtjük az igazságot, a sötétség oldalára állunk. Ha szépen beszélünk, türelemmel, megértéssel, ha nem rágalmazunk, a világosság oldalát választottuk. De ha gonoszul beszélünk, bántani akarunk vagy káromoljuk Isten nevét, a sötétség gyermekei leszünk. Ha megértjük egymást, ha megbocsátunk akár hetvenhétszer is, ahogy Jézus kéri, akkor kiállunk a fénybe. Ha tele van a szívünk indulattal, gonoszsággal, haraggal, akkor elrejtőzünk egy sötét sarokba, és úgy éljük az életünket.

Mivel a sötétségben nem tudunk sem Istennel, sem embertársainkkal közösséget építeni, s nem lehet sötét szívvel imádkozni, segítséget kérni, ezért álljunk ki a fénybe, hogy az Ő fénye ragyogjon ránk és tisztítson meg!

Dénes Előd