Szokatlan pünkösdi misére kerül sor idén Csíksomlyón. A zarándoklatmentes ünnep előkészületeiről, várható hangulatáról és reménybeli üzenetéről Urbán Erik atyával, az erdélyi ferencesek tartományfőnökével beszélgettünk.
– Talán még egy mai ferences tartományfőnök is élményként élte meg első csíksomlyói búcsúját…
– Kétségkívül, annál is inkább, mivel az első somlyói búcsúm már feladattal is járt. Miután jelentkeztem az erdélyi ferences rendtartományba, 2000 augusztusában kezdtem meg a jelölti időt, így a 2001-es pünkösdi búcsú volt az első, amelyen részt vettem. A szentmiseszándékok összeírását kaptam feladatként, ezek összesítése, illetve a rengeteg ember és az elmaradhatatlan eső jelentette az első benyomásokat. No meg az is, hogy – mivel a gyóntatás akkor még a kolostor belső udvarán zajlott – az eső nyomán a sok ember teljesen kitaposta az udvar füvét. Meg is próbáltam felmérni, vajon hányan fordulhattak ott meg a két nap alatt, de reménytelen vállalkozásnak bizonyult. A kegyszobor felé kígyózó hosszú sort a kórusról néztem, nagy hatással volt rám, ahogy az emberek igyekeztek minél közelebb jutni a szoborhoz, az önkéntesek révén érintésközelbe juttatni kegytárgyaikat.
– Az elmúlt húsz esztendőben hogyan alakult a búcsú megszervezésének folyamata, „tudománya”?
– Az első nagy átalakulásnak, a búcsú kinti, a Kis- és Nagy-Somlyó-hegy között, a Nyeregben való megszervezésének már tevékeny részese voltam. Később, amikor templomigazgatóként már nekem kellett irányítanom ezt a folyamatot, előkészíteni a kinti liturgiát, a fiatalon szerzett ismeretek rengeteget segítettek. Aztán a tartományfőnököt helyettesítve, majd tartományfőnökként már én köszönthettem a zarándokokat a ferences testvérek nevében. Maradandó emléknek számít az az év, amikor vendégünk volt Kellermayer Miklós sejtkutató és Csókay András idegsebész, pünkösdszombaton pedig Kellermayer Miklós odajött hozzám a Nyeregben, és azt mondta: Erik, ezt már nem te és nem a szervezők irányítjátok, hanem maguk az emberek. És valóban látni a Hármashalomról, amint a sok ember hullámzik, feltölti a Nyerget, egy szívvé alakulva bekapcsolódik a szentmisébe, majd a közös együttlét élményével gazdagodva hazatér. Ilyenkor érezzük igazán, hogy él az egyház, él a nemzet.
– Hogyan fogalmazná meg: miben egyesül pünkösdkor a rengeteg ember?
– Meggyőződésem, hogy Márián keresztül Jézusra tekintenek. Mert ha szép és helyes a Mária-tiszteletünk, akkor nem Máriához jutunk el, hanem az ő alázatos háttérbe vonulásával az Úr Jézushoz. A pünkösd közismerten a Szentlélek Jézus tanítványaira való kiáradásának ünnepnapja. Ha én a Szentlélekre gondolok, az a lélek jut eszembe, amelyről a Szentírás úgy fogalmaz, hogy Isten lelke ott lebegett a vizek fölött, de az is, amit Isten az ember orrába lehel, ami éltet bennünket. És az a lélek is, amely leszállt az Úr Jézusra a megkeresztelkedéskor. A pünkösdi lélek annak is megünneplése, hogy ember és Isten, ember és ember megérti egymást. Ebben az összefüggésben: ha lelketlenséget emlegetünk, valaminek a hiányát éljük meg. „A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal.” (Róm. 8,26)
– A résztvevők tekintélyes hányada a csíksomlyói búcsú szerves részeként él meg olyan „profán” elemeket is, mint a napnézés, a gyógynövénygyűjtés, a Babba Mária-képzetek, a keresztútvégzés. Hogy viszonyul ezekhez a jelenségekhez az egyház?
– Miközben a pünkösdszombatot tekintjük búcsús ünnepnek, Csíksomlyón valójában mégis a Mária-tisztelet kap nagyobb hangsúlyt. A szentmise máriás mise, a szövegek a Szűzanyáról szólnak. Nem pirosban misézünk pünkösd szombatján, hanem fehér miseruhában, holott a piros lenne a pünkösd, a Szentlélek színe. A csíksomlyói Szűzanya „üzenete” pedig az, hogy tartsd meg a hitedet, tarts ki a hitedben. A búcsújárásra rátelepedő babonás elemek közül akadnak olyanok, amelyek nem ellenkeznek feltétlenül a keresztény tanításokkal. Ilyen például az elsősorban a csángók által végzett napba nézés. De nem a napot tiszteljük mi ilyenkor, hanem a teremtő Atyaisten remekművét csodáljuk, amely által a jó Isten fényt ad nekünk, áldó meleget és életet. Hívő magyar népünk hittel vallja, hogy aki egész éjjel imádkozva-énekelve virraszt a Mária-kegyhelyen, az a hajnali felkelő napban meglátja a Boldogságos Szűz alakját. Más kérdéskör az ősmagyar elemekhez való visszanyúlás: megjelennek a táltosok, a hozzájuk kapcsolódó rituálék, de nem annyira kirívóan, hogy gondot okoznának. Sőt, az utóbbi években visszaszorulóban vannak.
– A búcsú vigíliájának bensőségességét sokan féltik az egyre növekvő médiaérdeklődéstől. Önök is?
– A virrasztás egyértelműen a búcsújárás fontos állomásai közé sorolható, ám az utóbbi években mintha átalakulóban lenne. Folyamatos ugyan, de egy állandóan jelen lévő réteg mellett az emberek többsége váltja egymást: benéznek, néhány órát ott töltenek, majd elmennek a szállásukra. Mert hát a zarándok „robotképe” is átalakulóban, ma már csak kevesen hajlandók több napot ugyanabban az ingben, ruhában eltölteni. Inkább ez formálja a jelenség hangulati töltetét, mintsem a média érdeklődése.
– Gerjeszt-e önben hiányérzetet, hogy idén kényszerű okokból egészen más, zarándokokat nélkülöző lesz a búcsú? Lehet-e bármiféle „hasznot” húzni a járványkörülmények előidézte helyzetből?
– Tavaly viccesen azt mondogattuk, hogy annál nehezebb döntéshelyzetbe már nem kerülhetünk, mint amikor pünkösd előtt egy héttel Csíksomlyóra látogatott a pápa. Egy másik, ugyancsak humorosnak szánt megjegyzés is ehhez kötődik, miszerint tavaly az idei búcsút is lejártuk, hiszen kétszer is zarándokoltunk a Nyeregbe. Az idei, több százezer embert érintő döntés azonban több szempontból is nehezebb volt. Három héttel ezelőtt a fatimai búcsún tizenhat személy részvételét engedélyezték a tizenhat portugáliai egyházmegye képviseletében. Nálunk az enyhítések valamivel többet tesznek lehetővé, ennek ellenére istenkísértés lenne sok embert összegyűjteni – miközben a pünkösdi mise mégsem lehet „átlagos” mise. A különböző kommunikációs csatornák révén a zárt templomban tartandó misére való rácsatlakozás alatt azonban sok emberben felmerülhet a kérdés: mekkora érték eljutni Csíksomlyóra? Alkalom lehet egyfajta fogadalomtételre is, hogy az ősöknek tett ígéret szellemében hitünk erősítésére el kell jönni Somlyóra, amint a körülmények engedik. Akár a régi szokásnak megfelelően is, amely szerint ha valaki valamilyen okból nem tudott elzarándokolni pünkösdkor Csíksomlyóra, a következő búcsús napon, Mária neve napján, szeptember 12-én pótolni tudja. Ezt a szokást most akár fel is lehet eleveníteni.
– A pünkösdi zarándoklás iránti lelki igénynek idén egyesek különleges módon készülnek eleget tenni. Támogatják az ötletet, vagy egyenesen önök a kezdeményezők?
– Valóban, mivel a koronavírus-járvány miatt sokak csak szívükben zarándokolhatnak el a Segítő Szűz lábaihoz, az egyes egyházközségek imaszándékait idén imaszalagokat hordozók hozzák el a kegyhelyre, ahol pünkösd szombatján imaszándékaink egyesülnek. Gyalogos, lovas, futó- és kerékpáros stafétás zarándoklat is indul Csíksomlyóra, a székelyföldi közösségek imaszándékait többnyire a Mária Úton haladva hozzák a kinevezett személyek, az imaszalagokat Csíksomlyón fogjuk felolvasni és elhelyezni. Mi áldásos utat és szerencsés érkezést kívánunk a Mária Út Egyesület kezdeményezése jegyében elinduló imaszándék-hordozóknak.
– Érez-e izgalmat, különleges várakozást e rendhagyó pünkösdi ünnep előtt?
– Látva a szervezőket, tapasztalva a készülődést, ötletelést, egyeztetéseket, rátelepszik az emberre egyfajta jó értelemben vett feszültség. Mert bizonyos kreativitást mindenképpen igényel annak az elvárásnak a teljesítése, hogy az esemény a körülményekhez képest is megőrizze a méltóságát. Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a tévéképernyők előtt ülőket is imádságra hangoljuk. Mindez nem helyettesítheti a fizikai jelenlétet, de ha a hívek azzal a lelkülettel kapcsolódnak be a szentmisébe, ha a környezetüket is úgy alakítják, hogy imádságra, összeszedettségre hangolja őket, akkor ennek a búcsúnak is lesz üzenete, amely elkísér mindaddig, míg újra lehetséges lesz elzarándokolni Csíksomlyóra.
Urbán Erik
A Kisebb Testvérek (Ferencesek) Szent István Királyról Nevezett Erdélyi Rendtartomány főnöke, a megszentelt élet intézményeiért felelős érseki helynök. A Szatmár megyei Krasznabélteken született 1981. január 1-jén. 2000 augusztusában kérte felvételét az erdélyi rendtartományba, 2000–2001-ben jelölt volt Csíksomlyón, majd 2001–2002-ben novícius a magyarországi Szécsényben. 2007-ben szentelték diakónussá Gyulafehérváron, egy évre rá Csíksomlyón szentelték pappá. 2008-ban Kaplonyban volt segédlelkész, 2009-től ugyanott házfőnök. 2011-től a csíksomlyói kegytemplom igazgatója, 2015-től érseki helynök, 2019. április 25. óta tartományfőnök.
