Az egyház mindig a közösséget mint örök emberi létformát tartotta fontosnak és követendőnek. Közösséget Istennel és közösséget egymással, embertársainkkal. Ebben a hármas kötelékben élhet egyedül biztonságban az ember.
Ezt a communiót ezen a tavaszon a koronavírus megakadályozta, és ezért az egyházunknak rendkívüli módon kellett válaszolnia arra a kihívásra, hogy miként maradhatnánk meg a lényegnél, mindamellett, hogy a régi formákat felcseréljük ideiglenesen újakkal. Külsőleg sok minden megváltozott, de a lényeg megmaradt, írja Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke az egyházközségeknek küldött körlevelében.
Az Erdélyi Református Egyházkerület ötvenezer egyszer használatos, úrvacsorára alkalmas poharat vásárolt nyugatról. Ezt lélekszám alapján szétosztották a gyülekezeteknek. Úrvacsoraosztáskor a lelkipásztor minden esetben kesztyűt visel, és azzal osztja ki a kenyeret, a gyülekezeti tagok pedig az egyházfitól átveszik az egyszer használatos poharat, amelybe a lelkipásztor egy korty bort tölt és alkalmas igeverset mond. A pohár igény szerint eldobható vagy hazavihető.
Incze Zsolt, a Szemerjai Református Egyházközség lelkésze, a Sepsi Református Egyházmegye esperese érdeklődésünkre elmondta, a pünkösdi istentiszteletet a templomok előtt tarják, ám ha időközben változnak a rendelkezések, és lehetővé válik, akkor bevonulnak a templomokba. A szemerjai helyzet kissé szokatlan, mert a templom előtti tér egyenetlen, szeles, ezért meghirdették, hogy a ravatalozóház előtt tartják a pünkösdi istentiszteletet. Felkészülnek arra a lehetőségre is, ha a hatóságok az utolsó pillanatban engedélyezik a templomi szolgálatot. Vannak maszkjaik, fertőtelnítőszereik, megkapták a poharakat az egyházkerülettől, a szemerjai gyülekezet 650 darabot. (szekeres)
