Fekete Réka
Harminc éve vádolják egymást az igen sűrűn váltakozó oktatási miniszterek, hogy elődjük nem tett semmit a reform érdekében, az éppen soros ellenzék is kígyót-békát összehord a mindenkori kormányzó párt ilyen irányú mulasztásai miatt, jelenleg pedig a koronavírust hibáztatják minden bajért azok, akiknek ebben a nehéz időszakban még inkább tudniuk kellett volna, hogyan nem rombolható tovább az amúgy is ingatag oktatási rendszer.
Egyesek úgy csodálkoznak az uralkodó káosz miatt, mintha az ma született volna, mások mindenkit okolnak, aki nem a saját nyájukhoz tartozik, jól jön nekik a járvány, van, ami mögé bújni és elrejteni a felelőtlenül hozott döntéseket. A Monica Anisie oktatási miniszter elleni egyszerű indítvány képviselőházi vitáján – a hazai politika színterén megszokott acsarkodáshoz hasonlóan – egymást okolták a hatalom és az ellenzék képviselői a reform elmaradása miatt, azt azonban nem kérték számon egymástól, hogy miként derül ki szinte három hónappal az online oktatás megkezdése után, hogy az erre vonatkozó jogszabály alaptörvénybe ütközik.
Miközben a politikum és annak legfelsőbb tanügyi képviselője a kapkodás és a hozzá nem értés magasiskolájáról tesz tanúbizonyságot, éppen az oktatás leginkább érintettjei maradnak ki a parttalan vitából, a pedagógusokat, diákokat, szülőket senki nem kérdezi meg, hogyan boldogulnak ebben a bizonytalanságban. Látszatintézkedés szintjén újabban beavatják a tanulókat és a szülőket a jegyadásba, még jobban aláásva ezzel az oktatók hitelét, az azonban már nem fontos a hatalomnak, hogy a járványügyi helyzethez igazodva teremtsék meg a feltételeket a tanuláshoz. Egyelőre ígéret a rászoruló diákoknak juttatandó digitális felszerelés, a héten kezdődő felkészítőkön és a közelgő záróvizsgákon részt vevő diákok és tanárok számára biztosított maszk, magukra hagyták az önkormányzatokat, hadd oldják meg említett időszakban ők az iskolák egészségügyi felügyeletét akkor is, ha ehhez nincs elegendő orvosuk és asszisztensük. A tanévzárás további buktatóit tovább is sorolhatnánk.
Bukik vagy marad a tárcavezető, ettől semmi nem változik, folytatódik a káosz és bizonytalanság. Hiába rukkolt elő Monica Anisie a nagy ötlettel, hogy őszig biztosítsanak minden diáknak digitális eszközöket, szeptembertől csökkentsék az osztálylétszámot, mindez szükséges, de a reformhoz ennél sokkal, de sokkal több kell. Be lehet ülni a legkorszerűbben felszerelt osztályterem padjába – amiről egyelőre szó sincs –, módosítani lehet évente a tanév szerkezetét, a vizsgák menetét, de tartalmi változások nélkül mindez fabatkát sem ér. Nem kergetünk illúziókat, hogy ez egyik napról a másikra változhat, de politikai akarattal alátámasztott szakmai döntés nélkül évek múltán sem jutunk előbbre.
