Pedig ez így nem is igaz, mert Ralucának volt maszkja, amelyet az álla alatt viselt, a külügyminiszternek viszont kesztyűje, amellyel egy bőrszivart (trabukot) tartott. Orban el is magyarázta, mi történt: egész nap dolgoztak, s estefelé fél hat és hat között (gondolom, amikor már rég lejárt a munkaidő) páran beléptek hozzá, hogy 57. születésnapja alkalmából meghúzzák a fülét, sok szeretettel felköszöntsék, és ahogy illik, Orban megkínálta őket „egy pohár valamivel”. A valami, ami az asztalon volt: pezsgő, whisky, néhány üveg sör. Kicsit beszélgettek (biztosan az ország égető gondjairól), és még faltak is valamit. Most a rajtakapottak találgatják, hogy ki volt a tettes lesifotós. Mondhatnak bármit, én azt a változatot hiszem, amely szerint a „tettes” a személyzet ételt-italt felszolgáló tagja lehet. Valamelyik amerikai filmből ihletődhetett az illető, ahol állandóan szobapincéreknek öltözött gengszterek végzik el a mocskos munkát. Hol voltak Iohannis titkosszolgái, hogy ilyen galádságot tudnak elkövetni kedvenc kormánytagjai ellen alvilági alakok?! És hátha a „merénylő” megmérgezte volna a kormány legértékesebb tagjait? Itt állnánk a koronavírus-járvány kellős közepén kormány nélkül... Orban pedig semmi rosszat sem tett, csupáncsak az ősrégi román vendégfogadási hagyományokat igyekezett feleleveníteni, s nem tehette meg, hogy érzéketlen módon ne rukkoljon elő semmiféle kínálmációval. Aztán, ha már ettek, nem viselhettek maszkot. Még inni esetleg lehet védőmaszkban, ha azt kifúrják és szalmaszállal szipkáznak. A cigarettának meg egy nagyobbacska lyukat fúrnak, de úgy tűzveszélyes lehet. Különben is, ha dohányozni szottyan kedvük, tegyenek úgy, mint a rossz diákok, vonuljanak a budiba füstölni? Orban különben kis házibulijával a magyaroknak is jelezett, hiszen pontosan május 25-én, Orbán-napkor ünnepelt, azért, hogy higgyék, neki tulajdonképpen Orbán a keresztneve. Ugyanakkor azt is üzente, hogy ha Romániában alkotnak is törvényeket és adnak is ki kormányhatározatokat, azok nem érvényesek mindenkire. Nem azért készülnek a jogszabályok, hogy azokat be is tartsák, hanem azért, hogy az okosak kiforgathassák, áthágják vagy egyszerűen csak fütyüljenek azokra. A törvényeket szándékosan úgy szövegezik, hogy azok csakis a köznépre legyenek kötelezőek, a kiváltságosakra ne. Ez a kitétel, valószínű, a titkos alkalmazási útmutatásokban szerepel, csak nem kötik a gyalogpolgár orrára.

A törvények csakis az egyszerű, megvezethető népre nézve kötelezőek, azok nem korlátozzák az okos államférfiakat, illetve pártfogoltjaikat és az úgynevezett okos fiúkat, akik hasznot húznak az államból, de a jogszabályok nem vonatkoznak az ortodox egyház kivételezettjeire sem. Jobb, ha tételesen és nyíltan kijelentik, amit mindenki tud: amit szabad Jupiternek, nem szabad a kis ökörnek. Miután ország-világ láthatta, hogy Orbanék miként nem tartják be a saját maguk alkotta szabályokat, önkritikát gyakoroltak, (cigaretta)hamut szórtak a fejükre, elismerték, hogy tévedtek és megbüntettették magukat. Ha nem derül ki a turpisság, nem fizetnek, mert még akadtak néhányan, akik Orbannál tiszteletüket tették, de nem siettek a kasszához büntetést fizetni. Ahogy a jó román közmondás is mondja: az el nem csípett tolvaj becsületes kereskedő! Tanulhatnak belőle a kormánypártiak. Nem baj, ha bármilyen törvénytelenséget követnek el, csak arra kell vigyázniuk, hogy ne derüljön ki! Bár úgy is tehettek volna, mint az ortodox egyház őszentséges elöljárói, akik magasról fütyülnek a járvány­ügyi szabályokra, vagy azok a hazafiak, akik legutóbb is részt vettek az úzvölgyi temetőben tartott ünneplésen, és semmi bántódásuk nem származott belőle. Semmilyen szabályt nem tartanak be, és senki sem meri megbüntetni őket a kihágásokért.