Mostani pártunk és kormányunk – ahogyan azt az elmúlt két és fél hónapban megszokhattuk – ez alkalommal is, a romániai demokráciához hasonlóan sajátosan oldotta meg a kérdést, bravúrosan eredeti megoldást kínálva fel a vendéglátóknak egy nevetségesen szőrszálhasogató rendelettel, amellyel már annak alaposan megkésett megjelenését követően kiütötték a biztosítékot a fejüket fogó vendéglátóknál éppúgy, mint az elképedt vendégeknél. Sőt, egyes szabályok miatt Ludovic Orbannak és társaságának már az országhatáron túl is sikerült röhejessé válnia.

A három miniszter közös rendeletét elnézve az embernek az az érzése támad, hogy az ország vezetőinek a legnagyobb ellenségei továbbra is maguk a polgárok, akik számára – a politikum szerint – a lazítás közepette is muszáj minél szigorúbb szabályokat felállítani, különben elszabadul a pokol. A vendéglátóhelyek működtetőit is nagyjából gyengeelméjűnek nézik, mint akik a legalapvetőbb egészségügyi és járványmegelőzési szabályokat sem képesek maguktól felfogni, ezért a szájukba kell rágni azokat (lásd a fűszertartók és evőeszközök fertőtlenítésére, az állva evést tiltó vagy éppen a kesztyűhasználatra vonatkozó előírásokat). A legmeredekebb, a személyiségi és adatvédelmi jogokat sáros bakanccsal tipró előírások egyértelműen azok, amelyek a vendégek egészségi állapotának a helyszínen ad-hoc módon történő felmérését (nem tudni pontosan ki által), illetve a kuncsaftok személyes adatainak kötelező felvételét szabályozzák. Előbbi esetében nagyon úgy tűnik, a kormány képtelen tanulni bármiből is, ezt a játékot ugyanis, némileg más felállásban, de már eljátszatták a bevásárlóközpontokkal, az eredmény pedig az alapos lebőgés volt, súlyos összeesküvés-elméletekkel fűszerezve. Az adatgyűjtés esetében, annak törvénytelen voltán túl azzal a jelenséggel szembesülünk, ami az egész járványkezelést is végigkövette: a jó öreg szekusreflexszel. Állandó papírozási, feljegyzési, adatgyűjtési kényszer, illetve a lakosságnak ez irányba kényszerítése az ellenőrzések és bírságok rémével. És mindez az óvintézkedések álcájába csomagolva.

Igazságtalan lenne ugyanakkor azt állítani, hogy a fenti előírások kivétel nélkül feleslegesek lennének, és nem kellene egy részüket komolyan venni, hiszen a vendéglátásban is akadnak a szabályokra békeidőben is fittyet hányók, amint hanyag és felelőtlen vendégek is. Azt sem szabad feledni, hogy minden biztató jel ellenére a járvány még mindig jelen van. De mindezek nem magyarázzák, hogy a román állam – a kormány színétől függetlenül – miért kezeli folyamatosan bűnözőként saját polgárait, pár nap alatt sebtében, fejetlenül kidolgozott, részben törvénytelen szabályok betartására kényszerítve, majd botlás esetén büntetve őket, miközben maga a kormányfő és csapata – amint az a múlt héten szépen újból bebizonyosodott – magasról tesz távolságtartási és maszkviselési kötelezettségekre egyaránt.