Május 18-ával kezdődően edzőtáborba vonult a romániai birkózóválogatott, a 12 tagú csapat a Bukaresthez közeli Izvorani-ban készül. A női nemzeti csapat tagja többek között a megyeszékhelyi Sepsi-SIC sportolója, Incze Kriszta is. A sepsiszentgyörgyi birkózó mellett Alina Vuc, Andreea Ana, Alexandra Anghel, Cătalina Axente és Adina Popescu tagja a keretnek. A férfiaknál a kötöttfogásúak csapatába Alin Alexuc, Mihai Mihuţ, Răzvan Arnăut és Lenard Berei, a szabadfogásúba pedig Andrei Dukov és George Bucur kapott meghívást. A többszörös országos bajnokunkkal az elmúlt hét végén készítettünk villáminterjút, s az edzőtáborbeli élet mellett arról is faggattuk, hogy véleménye szerint mikor indulhatnak újra a birkózóversenyek.
– Már több mint két hete edzőtáborban vagy. Miként telnek a napjaitok?
– Nagyon rosszul, már meguntuk az ittlétet – válaszolta kissé szomorkás hangon Incze Kriszta. – Az eddigiekhez képest annyival jobb, hogy itt társaságban vagyunk, megvan a napi edzésprogramunk és dolgozunk. Sajnos, a sportbázist nem hagyhatjuk el. Túlestünk a második koronavírusteszten, s a napokban meglesz a harmadik is (június 1-jén időközben meg is volt – szerk. megj.), ám hogy mi fog ezt követően történni, azt még nem lehet tudni. Amikor csak naponta egy edzésünk van, néha lábteniszezünk a lányokkal, hiszen ki kell töltenünk valamivel a szabad időnket. Nem is azzal van baj, hogy edzőtáborban vagyunk, hiszen ehhez már hozzászoktunk, hanem hogy be vagyunk zárva. A műanyag dobozokba becsomagolt ételünket felhozzák a folyosóra és egyedül eszünk. Ez a bezártság nem jön be nekem...
– Mivel biztatnak az edzők, mikor lehet az első versenyetek?
– Minket, birkózókat nem nagyon biztatnak versennyel... Az az igazság, hogy amikor nem tudod, hogy mire készülsz, vagy nem tudsz egy biztos dolgot – edzek, mert egy hónap, esetleg két hónap múlva vagy az év végén lesz versenyem –, minden nehezebben megy. Őszintén: én nem tudok úgy edzeni, mint máskor, hiszen nincs meg a szükséges motiváció, és emiatt minden nehéz, ám a célkitűzésem továbbra is az olimpia. Nem tartom jó dolognak, hogy minket ide bezártak, mivel nekünk, sportolónak sem tesz jót a bezártság. Két hónapot ültem, ültünk otthon, s most, amikor egy picit felszabadult minden, és ki tudnánk menni vagy le tudnánk járni ide-oda, erre minket újra „bezártak”. Ez pszichikailag nagyon megvisel mindannyiunkat.
– Az illetékesek milyen hosszúra tervezték ezt a felkészülési időszakot?
– Ez egy jó és az edzőtáborban a legtöbbször elhangzott kérdés... – mondta nevetve Kriszta. – Egyelőre nem tudjuk. Az is elhangzott, hogy augusztus 1-jéig leszünk itt „bezárva”, olyat is mondtak, hogy egy-két héten belül változik valami, és lehet, hogy elmegyünk más helyre, ám azt is hallani, hogy június 15-e után módosul a jelenlegi helyzetünk. Annyi mindent mondtak már nekünk, hogy mi sem tudunk ezek között eligazodni.
– A te véleményed szerint mikor léphettek legközelebb versenyszerűen szőnyegre?
– Ha az ősszel nem üt be a koronavírus második hulláma, akkor, úgy gondolom, novemberben lesz egy birkózó-világbajnokság a nem olimpiai súlycsoportok számára. Ezen általában azok a sportolók vesznek/vettek részt, akik nem lehettek ott az olimpián, ám most, hogy az ötkarikás játékokat elhalasztották, elképzelhető az is, hogy ez a viadal ezúttal egy rendes vb lesz – minden súlykategóriát beleértve. Erre gondolunk mi, birkózók. Ennél hamarabb nem reménykedünk versenyben, hiszen nekünk nem szabad még szőnyeges edzéseket tartani. (tibodi)
