Kitűnő íze és illata miatt sokféleképpen hasznosítják. Frissen szedve fűszeres aromája igen jól érvényesül levesben, de másféle gombás ételnek is kedvelt: paprikásnak, sültek mellé körítésnek, egymagában vagy galuskával, tésztával, rizzsel.
Tölteléknek is kiváló: húsokba, sós süteményekbe, sós palacsintába, de paradicsomot, sőt, kucsmagombát is tölthetünk vele, hiszen legelső terméshulláma a kucsmagombával egy időben jelentkezik. Leggyakrabban talán tokánynak, paprikásnak készítik meg tájainkon. Több vidéken is ő a kedvenc.
Különösen gombás levesnek megkészítve ajánlja Veress Magda. Udvarhelyszéki, homoródszentpáli, homoródalmási receptet ajánlok ezúttal.
Levest szoktam készíteni fűgombáva. Megmossuk, megforrázzuk a gombát. Hagymát apróra vágva teszünk a forró zsírba. Miko kicsit megfonnyadott, belé a gombát, feltöltjük vízzel, aztán rántást teszünk belé (zsírba lisztet, aztán hideg vízzel feleresztjük), tojást elhabarunk lisztte s tejje, de csak a végén, hogy ne főjjön e. Ízesítjük babérlevélle, ecette, sóva. Van, aki borsot is tesz belé. (G. J.)
Szárítva is értékes: A harmatgombát szárisztani szokták. (S. P., Kide, Mezőség) Szívós tönkjét (szárát) nem mindig használják fel, legfeljebb csak aszalva, gombapornak. Gyorsabban és egyenletesebben szárad, mint a többi gomba. Szárításának igényesebb módja, ha cérnára fűzzük fel az ép példányokat. Áztatva eredeti alakját visszanyeri.
A magyarság közismert gombái közé tartozik a mezei szegfűgomba, még olyan kis tájegység sincs, ahol ne ismernék, van azonban néhány helység, ahol ismeretlennek számít.
Zsigmond Győző
